Egy nap Nápolyban egyedül

katacita5 hozzászólás

Amikor a nápolyi nyaraláson barátnőim felvetették egy egynapos kirándulás lehetőségét Caprira, egyáltalán nem keseredtem el. Tengeribeteg vagyok, és épp a tavalyi nápolyi utazásunk alkalmával fogadtam meg, hogy a hajós utakat kiiktatom az életemből, így Capri sem jöhetett szóba. Viszont egyből felvillanyozott annak a gondolata, hogy egy teljes napot tölthetek el egyedül Nápolyban, és el sem tudom mondani, mennyire örültem, amikor rajtam kívül mindenki megszavazta a kirándulást Caprira.

Hallstatt télen – az igazi winter wonderland élmény

katacitaMegjegyzések
Hallstatt télen adventkor

Ezen a télen minden második ismerősömtől azt hallottam, hogy jaj, milyen jó lenne egyszer egy hegyi kunyhóban vagy egy alpesi faluban tölteni a karácsonyt. Nekik üzenem, hogy Hallstatt télen szuperjó választás, meg úgy általában az egész Salzkammergut ideális célpont egy téli kiruccanásra, akkor is, ha valaki nem akar síelni meg csúszni-mászni a hóban. Nyáron kevésbé kötötten lehet kirándulgatni, próbáltuk azt is, és szerettük, de én boldogan tobzódtam ebben a porcukros giccsben is, nagyon ki tudja kapcsolni az agyamat a sok hegy meg a tiszta levegő.

Pugliai városok – Végre Polignano a Mare! – III. rész

katacita6 hozzászólás
Polignano a Mare Puglia

Nektek mi az első kép, ami beugrik Pugliáról? Amíg itthon álmodoztam erről a régióról, nekem folyton Polignano a Mare sziklákra épült házai és a köveket nyaldosó zöldeskék tenger lebegett a szemem előtt. Évekkel ezelőtt pedig, amikor azt sem tudtam, hogy létezik ilyen nevű település, csak annyit tudtam, hogy Pugliában van egy Bari nevű város, ahová olcsó a repülőjegy, amúgy meg furcsa tetejű, Olaszország-idegen kunyhókkal van tele a tartomány. Nyilván azóta tudom, hogy mindkettő csak egy kis szelete Pugliának, de valóban meghatározó képei ezek ennek a vidéknek, és ebben a posztban mindkettőről lesz szó.

Pugliai városok – roadtrip a csizma sarkában – II. rész

katacita1 komment

Sziklás partok, szerpentin a magasban, közben ott kéklik alattunk a tenger, a távolban félelmetes esőfelhők lebegnek fenyegetőn, a Spotify random módban a kedvenc számaimat dobálja a közös playlistünkről… Később majd úgyis hozok mindenféle toplistát erről a dél-olasz útról, viszont azt most elmondanám, hogy az egyik legjobb élményem az volt, amikor Otrantóból levezettem Leucáig. A csizma sarkát vettük célba ezen a napon, a két említett városon kívül Gallipoliban és egy gyönyörű öbölnél álltunk meg körülnézni.