Mi újság? – Miért nincs kedvem írni és tervek a következő hónapokra

skócia

Valójában nincsenek sokkal ritkábban bejegyzések, mint régebben, csak én érzem úgy, mert egy kicsit beblokkolódtam. Hetek óta meg van nyitva egy piszkozat, egy nagyon átfogó Velencés poszt arról, hogy mit lehet egy nap alatt csinálni a városban. Arra gondoltam, az lesz a következő bejegyzés, amíg nem szerzek új utazós élményt, de mivel perpillanat engem is alig érdekel Velence, semennyire sincs kedvem befejezni. És még van sok más tényező a bloggal kapcsolatban, amin mostanában sokat gondolkozom, talán miattuk is alakult úgy, hogy nem volt kedvem leülni írni.

De hát ott már voltál, nem?!

utazás blog

2018-ban eddig csak olyan helyeken jártam, ahol már korábban is megfordultam, és a következő utazásunknak is egy ilyen hely a célpontja. Szóval bárki kérdezhetné, hogy ennek úgy mégis mi értelme van, hiszen annyi sok országot, várost nem láttam még, és miért nem akarom felfedezni inkább ezeket. Mert ha az élet rövid ahhoz, hogy egy könyvet kétszer elolvassunk (amúgy nem), akkor ahhoz végképp, hogy visszatérjünk a már korábban meglátogatott helyekre. Szerintem meg ahhoz rövid az élet, hogy ne azt csináljuk – legalább a szabadidőnkben – amihez kedvünk van. Egyik idei utazásomat sem bánom, mindegyik tartogatott rengeteg új élményt, látnivalót, ennivalót, illatot, ízt, színt, beszélgetést, és még felfedezetlen helyeket is.

Kedvencek júliusban

juliusi kedvencek

Júliusban egyáltalán nem voltam sehol. Még egy napra sem ugrottunk el kirándulni, balatonozni, fesztiválozni, semmi, és bevallom, egyáltalán nem is hiányzott. Nyertem egy klasszikus, régi-féle nyári szünetet, és ezt élveztem itthon, Győrben, tipikus nyári kellékek társaságában.

Majd én megmondom neked, hogyan kell utazni

így kell utazni

Néhány éve olvasgattam a (sokadik) velencei utazásom előtt az Index fórum Velence topicját. Mivel kaptam pár hasznos infót, később én is megosztottam a posztjaimat (még egy másik blogról), hátha valaki szívesen informálódna, képeket nézegetne. Azonnal nekem estek. Hogy mi az, hogy nincs kép a Szent Márk térről, meg a főbb látványosságokról, hogy képzelem, hogy egy blogposztban nem a fő attrakciókról írok, nem véletlenül azok a legnépszerűbbek, stb. Egy parttalan vita indult köztünk, mert míg én próbáltam értelmesen megmagyarázni, hogy nyolcadszor voltam Velencében, és pont nem a Szent Márk tér érdekelt, illetve, hogy fogadjuk már el, hogy nem mindenki ugyanazokra a helyekre kíváncsi, addig ők csak sértegettek, gyakorlatilag elkergettek onnan (vissza lehet nézni, 2015 októbere körül lehetett). Azóta feléjük se néztem, de akkor hihetetlenül ledöbbentett, hogy az általam nyitottnak feltételezett, utazó emberek hogy lehetnek ennyire beszűkültek. Azóta is olyan sokszor találkozom ezzel a jelenséggel, hogy önkéntelenül is nekiálltam azon gondolkozni, hogy mi húzódhat a sok indulatnak és okoskodásnak a hátterében.