Majd én megmondom neked, hogyan kell utazni

így kell utazni

Néhány éve olvasgattam a (sokadik) velencei utazásom előtt az Index fórum Velence topicját. Mivel kaptam pár hasznos infót, később én is megosztottam a posztjaimat (még egy másik blogról), hátha valaki szívesen informálódna, képeket nézegetne. Azonnal nekem estek. Hogy mi az, hogy nincs kép a Szent Márk térről, meg a főbb látványosságokról, hogy képzelem, hogy egy blogposztban nem a fő attrakciókról írok, nem véletlenül azok a legnépszerűbbek, stb. Egy parttalan vita indult köztünk, mert míg én próbáltam értelmesen megmagyarázni, hogy nyolcadszor voltam Velencében, és pont nem a Szent Márk tér érdekelt, illetve, hogy fogadjuk már el, hogy nem mindenki ugyanazokra a helyekre kíváncsi, addig ők csak sértegettek, gyakorlatilag elkergettek onnan (vissza lehet nézni, 2015 októbere körül lehetett). Azóta feléjük se néztem, de akkor hihetetlenül ledöbbentett, hogy az általam nyitottnak feltételezett, utazó emberek hogy lehetnek ennyire beszűkültek. Azóta is olyan sokszor találkozom ezzel a jelenséggel, hogy önkéntelenül is nekiálltam azon gondolkozni, hogy mi húzódhat a sok indulatnak és okoskodásnak a hátterében.

Hello!

rólam

Kell egy utazós blog!” firkáltam be a naptáramba május másodikán, egy hétfői napon. Arra pont nem emlékszem, hogy ezt miért és hogyan fogalmaztam meg magamban, csak arra, hogy a kivitelezésre rohadtul semmi időm nem volt, és ott tipródtam, hogy mikor fogom én ezt a blogot felhúzni.
Aztán hetekkel később egy szerdán úgy döntöttem, hogy nem érdekel semmi kötelesség, félreteszem a lelkiismeret-furdalást, én hazaviszem a laptopot és nekiállok. Az elmúlt hetekben kábé tizennyolc estén jegyeztem meg, hogy “na, most már csak 1-2 apróság, és kész!”, úgyhogy el sem hiszem, hogy végre elkészült a Travel Journal!