Rólam

Amikor nem utazom, akkor általában azon gondolkozom, hogy mikor és hova utazzak legközelebb. Márpedig az év jelentős részében nem utazom, úgyhogy elég sok időm marad agyalni.

Valószínű nem ez lesz az az utazós blog, ahol három év múlva megtalálod a legördülő menüben az összes földrészt, vagy akár az összes európai fővárost. Egyrészt nem a pipálgatás a cél, másrészt, bár a gondolataimat az utazás uralja, a mindennapjaimat nem. Nem életvitel-szerűen utazom, közben én is itthon vagyok, és igyekszem kihozni ebből is a maximumot.
Meg agyalok. Hova menjek, mikor, hány napra, mivel, mit nézzek meg, és észre se veszem, de már nyakig járok a Google Street View-ban, repjegyeket nézegetek és a helyi kaját csekkolom.

Azt gondolom, hogy az utazás elég drága dolog (is tud lenni) ahhoz, hogy az ember mindenáron az útikönyvek meg egyéb beszámolók útmutatásait kövesse. Kivéve persze, ha az esik jól. Nálam kevés szó esik templombelsőkről, múzeumokról (jó, erre egy kicsi esély azért van), híres szobrokról, történelemről. Amiről viszont annál több, az a hangulat, a helyi élet, finom ételek és italok, megtoldva egy elég nagy adag szubjektív adalékkal, közben persze igyekszem informatív is lenni, hiszen nekem is sokszor hasznomra voltak már a különböző beszámolók.

Mindenkinek van kedvenc országa, célpontja, az enyém Olaszország, azon belül pedig Velence.

TÉNYEK RÓLAM

Tengeribeteg vagyok, kivéve Velencében.

Crazy cat lady vagyok, minden macskát megsimogatok.

Van egy Velence-mintájú tetoválás a csuklómon.

Imádom a száraz vörösbort, az aperol spritzet és a limoncellót, de a tenger illata is meg tud részegíteni.

Sokat olvasok, könyvesblogom is van.

Szinte bármit hajlandó vagyok megkóstolni.

Ha lehetne egy különleges képességem, a teleportálást választanám.

Nagyon-nagyon félek a lepkéktől, ezért mindig az az első gondolatom, amikor célpontokat keresgélek, hogy vajon ott mennyire lehet sok belőlük, illetve mekkorák, mert ha túl sokan vannak és túl nagyok, akkor nem megyek. (- Elmegyünk egyszer a Machu Picchura? – Persze, menjünk… Várj. *két perccel és egy google kereséssel később* – Jó, nem megyünk a Machu Picchura.)

Velence életem első és egyik legnagyobb szerelme. A szerelem szinte minden tünetét produkálom, nem vicc.

Nem szeretem a bakancslista szót, de A Listámat itt találjátok.

KAPCSOLAT

Ha szeretnél nekem üzenetet írni, azt megteheted a Facebook oldalamon illetve a katacita@gmail.com emailcímen.

2 hozzászólás a következő bejegyzésen: “Rólam

  1. Jaj Kata! Nagyon ugyes vagy es elvezet olvasni! De jo h Rad ralaltam. A teleportalasrol en is sokat agyalok…Sok-sok utazast kivanok meg Neked,hogy megoszthasd velunk azokat is!

    1. Örülök, hogy tetszik a blog! :) Igyekszem majd rendszeresen írni! Meg persze rendszeresen utazni, haha, hogy mindenkinek jó legyen. :D

Hozzászólás