Velence másképp – Az én 10 kedvenc helyem

A kapcsolatom Velencével folyamatosan változik, mindig találok benne valami újabb szerethetőt. Mindig van aktuális kedvenc negyedem (hatodom egészen pontosan), kedvenc tereim, utcácskáim, hidaim. Néha azon kapom magam, hogy velencei instagrammerek képei alá kommentelem, hogy “Ó, ez a kedvenc helyem Velencében!”, majd rájövök, hogy ez már a hatodik különböző tér az elmúlt hónapban, amiről ezt állítom. Így hát nem volt túl egyszerű összeállítani, vagyis inkább leszűkíteni ezt a listát, de ha túl sok jön hozzá, akkor legfeljebb majd írok még egyet.

10. Ez a ház és az Al Canton bár a környéken

Kétségtelenül a Dorsoduro a kedvenc városrészem Velencében, és ugyanúgy szeretem a periférikus részeit is, mint a nyüzsgőbb, élettel telibb utcáit. Ez az előbbi kategória, szinte már a város széle, de mivel legutóbb a környéken szálltunk meg, kicsit jobban sikerült megismernem ezt a területet is. A kedvenc házam ez a fehér téglás itt fent, annyira talán nem velencés, de szeretem azt a nyugalmat, ami belőle árad. Van itt egy bár is, az Al Canton, ahol többnyire a helyi egyetemisták iszogatnak, úgyhogy mindig jó a hangulat.

9. Pane Vino e San Daniele

Velence nekem sosem volt egy olasz gasztroközpont, igyekszem ehető kajákat találni, de nehéz olyan éttermekre bukkanni, amit a helyiek szeretnek, vagy ami egy kicsit különlegesebb. A Pane Vino e San Danielét a szállásadónk javasolta, ott volt a lakástól két perc sétára. Nagyon otthonos, meleg hangulatú hely, és az olasz nyelvű étlap totálisan kifogott rajtam, pedig már nagyképűen felajánlottam, hogy majd én lefordítom az ételek neveit. Hát, itt nem volt carbonara, drágáim! :) (Ja de, bocs, a vegetáriánus verziók között volt egy, spárgával.) Az adagok nem hatalmasak, és nem épp a legolcsóbb a hely, de ha valami különleges és autentikus étel-élményre vágytok, próbáljátok ki!

Több ilyen nevű étterem is van a városban, mi próbáltunk egy másikat is, rémes volt, a Campo
dell’Angelo Raffaele téri Pane Vinót keressétek!

8. Giardini

Zöld oázis a sziget délkeleti partja mentén, kertekkel, macskákkal, parkokkal. A közelben található a biennálék helyszíne, azonban nem igazán van nyüzsi errefelé, a turisták ritkán jönnek el eddig. Némelyik vaporetto megáll itt, érdemes eljönni errefelé, és ha még nem vagytok nagyon fáradtak, továbbmehettek az Isola di San Pietróra is, ahol egy masszívan ferde harangtorony fog várni.

7. San Francesco della Vigna – Campiello della Confraternita

Én nem tudom, mi történt velem ezen a helyen, pedig már fáradt voltam, talán a naplemente előtti időszak tette, ami a kedvenc napszakom, vagy csak az, hogy kellemesen megpihentettük a derekunkat a rá néző híd korlátján, de egyből belezúgtam ebbe az apró térbe, és a környékbe. Az is lehet, hogy annyi az egész, hogy a szigetnek ezt az északi részét, ahol ez a tér meg templom is található, nem ismerem olyan jól, és ezért kicsit misztikus a számomra… Ha legközelebb megyek, biztosan többet elidőzök ezen a környéken, meg visszatérek erre a térre is.

6. Grom gelateria / Campo San Barnaba

A Grom egy olasz fagyizó-franchise, de mivel Olaszországban nincs olyan, hogy rossz fagyi, ezt is csak ajánlani tudom. :) A Campo San Barnaba kellemes kis tér, sok a helyi errefelé, központi hely a velencei mindennapi életben. Ha már úgyis elkóborolnátok errefelé, menjetek be egy fagyira a Gromba. Innen egy köpésre van csak a Campo Santa Margherita millió kis bárral, ahol le tudsz ülni inni egy spritzet, vagy ehetsz két euróért egy nagy szelet pizzát a Pizza al Volóban.

5. San Giorgio Maggiore tornya

Mindenki a Szent Márk téren magasodó Campanilébe akar feljutni – tény, hogy az a legmagasabb pontja a városnak, de a szigettel szemben fekvő szigetről is tökéletes kilátás nyílik a városra, és harmadannyiba, 6 euróba kerül a belépő, ráadásul jóval kevesebb a turista ebben a toronyban. A sziget pedig egy igazi oázis, hamar körbe lehet sétálni, aztán ha van kedved, mehetsz tovább vaporettóval a Giudeccára, ami megint csak egy különleges hely…

4. Giudecca

Térjünk is rá akkor gyorsan! Ez egy az egyben a Hétköznapi Velence, játszóterekkel, boltba járó emberekkel, csönddel. A szigeten akad azért két prémium hotel és egy nagyobb hostel is, de mégis kevés errefelé a nézelődő. A Giudecca atmoszférája ettől a mindennapiságtól teljesen különbözik a főszigetétől, étterem, kávézó is kevés van errefelé, a parton inkább zöldségeseket, kisebb boltokat, fodrászatokat lehet találni. A következő látogatásomkor szeretném majd útba ejteni a Casa dei Tre Ocit, izgalmas galériának tűnik.

3. Punta della Dogana

Általában kevés időt szánok a múzeumozásra az utazásaim során, a klasszikus múzeumok nem is különösebben érdekelnek (nyugodtan dobáljatok most kővel, kaptam már emiatt), viszont a különlegesebb, inkább kortárs kiállítások szoktak érdekelni, sokszor egyébként nem is feltétlenül a kiállított művek, hanem inkább az ilyen galériák belső kialakítása miatt (és imádom a múzeumi ajándékboltokat :D). A Punta della Dogana pont egy ilyen hely, sokszor felszaladt a szemöldököm az installációk és képek láttán, de imádtam a hatalmas belső tereket, a kilátást az ablakokon, mindent. Ha szeretitek az elborultan absztrakt művészeteket és az ilyen galériákat, ez a ti helyetek lesz. Előtte-utána meg nézzetek ki a sziget csücskébe, és sétáljatok végig a Zatterén, Velence legchillesebb tengerparti sétányán.

2. Torcello

Az életben nem gondoltam volna, hogy beleszeretek ebbe a szigetbe. Ehhez is kellettek a hosszabb árnyékok meg a kései ebéd utáni belassult állapot, mert amikor először találkoztunk, nem varázsolt el. Aztán amikor legutóbb Buranón jártunk, átvaporettóztunk Torcellóra is, és bolyongtunk egyet a zöldjében, meg leültünk egy hatalmas kertben sörözni, ahol hátul két kecske legelészett. Idilli fás-füves sziget csupán egy-két csatornával, buja és vadromantikus, ahol a növényzet az úr, nem a kő és az emberek.

1. Al Bottegon

Sosem tudom, hogy mi ennek a helynek a pontos neve, Al Bottegon vagy Cantine del Vino già Schiavi, de elvileg mind a kettő ugyanazt a helyet takarja. Ez egy vinotéka illetve borkimérés – jobban nem tudom megfogalmazni – ahol megkapod a kis borodat / proseccódat / limoncellódat, majd szépen kifáradsz vele az utcára vagy a szemközti térre, leülhetsz a csatornapartra és élvezheted a késő délutáni nyüzsit a bár körül. Mini szendvicskéket, azaz cichettit is vihetsz magaddal, isteniek! Kevés olyan tökéletes pillanat volt az életemben, mint amikor a csatornaparton ültem a lépcsőn és a limoncellómat iszogattam egy makulátlan áprilisi délutánon. A helyet egyébként még 2008-ban fedeztem fel, amikor véletlenül betévedtünk, hogy vegyünk egy üveg grappát, aztán a bácsi bent kóstoltatott velünk egy eperbort, amire ha visszaemlékszem, még mindig felsírok gyönyörömben.

Tudom, most jön az, hogy de hol a Szent Márk tér meg a Rialto meg a többi???. Nos, a listám teljesen szubjektív és kb. 25 év meg 9 ottlét alatt alakult ki, mellesleg nem is gondolom, hogy végleges. Ez a város mindig meg tud lepni, és egyébként egy háromszor ilyen hosszú listát is tudtam volna írni, ami… valószínűleg szintén nem tartalmazta volna a Szent Márk teret.