A korlátokról — én és az utazás #2

fóbiák tengeribetegség

Az egyik barátnőmmel nemrég az utazási élményeinkről beszélgettünk. Meséltem Skóciáról, a nagy hegyekről, sziklákról, ahonnan lélegzetállító kilátások nyíltak a szigetre és a tengerre. Így került szóba a tériszony, amivel ő is küzd, és tudom, hogy még nagyon-nagyon sokan, ez pedig elég sok esetben korlátozó tud lenni egy utazás során. Kilátók, üvegpadlójú magaslatok, libegő, hegymászás, óratorony teteje, és minden hasonló kizárva — illetve persze fel is lehet venni a harcot a félelmünkkel, csak az nem annyira egyszerű. Engem két dolog korlátoz, ha utazásról van szó. Mindenképpen örülök, hogy egyik sem a tériszony illetve nem is a repüléstől való félelem, őszintén együttérzek azokkal, akik a rettegésüket így vagy úgy legyűrve mégis felmerészkednek a levegőbe.

Kedvenc utazós posztok — július és augusztus

utazós blogok

Velem együtt ez a rovat is nyári szabadságra ment, a júliusi kedvenc cikkek kimaradtak. Dupla adagot hozok így a nyár végén, mert bár nemcsak az írást, hanem az olvasást sem vittem túlzásba az elmúlt két hónapban, sok érdekes poszt fennakadt a hálón. Őszinte leszek: a leghalványabb fogalmam sincs, hogy hova tűnt a nyaram, szétfolyt az ujjaim között, ráadásul különösen nagy a kontraszt a tavalyi nyárral szemben. Közben viszont születtek tök jó útinaplók, beszámolók, mutatom, miket találtam!

Egy nap újra a Balaton-felvidéken

Balaton-felvidék

Sosem voltam szerelmes a Balatonba, sem a Balaton-felvidékbe, még csak a helyi borok sem hoznak lázba különösebben. Pedig van egy kis gyerekkori kötődésem, de annak idején annyira ambivalens volt a viszonyom ezzel a vidékkel, hogy azóta sem tudom, hányadán állok vele. Közben meg eltelt vagy húsz év, időről időre elvetődöm errefelé, és örülök magamnak, mert még emlékszem, melyik hegynek mi a neve, és annak, hogy láthatom azt a szép kovászosuborkalé-színű vizet.

7 tipp az utazás utáni depresszió ellen – saját tapasztalatok alapján

utazás utáni depresszió

Az utazás utáni depresszió huszonegyedik századi first world problemnek tűnik, és talán az is, ettől függetlenül egy létező jelenség, és szeretnék itt a blogon is foglalkozni vele, mert engem is érint, és biztosan közületek is sokan szembesültetek vele párszor, miután hazajöttetek egy nyaralásból. Sokat gondolkoztam a problémán, és egy egész sor módszert sikerült kikísérleteznem ellene a saját bőrömön.
Szeretném hangsúlyozni, hogy tudom, hogy az, hogy az emberen elhatalmasodik a melankólia egy-egy kiruccanás után, az azt jelenti, hogy volt lehetősége utazni és feltehetőleg jól érezte magát, ami egy szuperjó dolog. Nem sajnáltatni akarom magam, sem más utazókat, kezeljük helyén a kérdéskört.