Matera, az új kedvenc olasz városom

Matera Olaszország

Végre leparkoltunk Matera egy szűk utcájában, és elindultunk megkeresni a B&B-t. Továbbsétáltunk a Via Casalnuovon, majd a jelzések után haladva fel egy keskeny lépcsőn, át néhány, összevissza egymásra épült ház között. Pár pillanattal később beléptünk az udvarba, ahol gránátalmafák, macskák, és ki tudja hová tartó lépcsők fogadtak. Követtük a házigazdát le a lépcsőkön, majd megérkeztünk a saját kis balkonunkra, és ott volt. Egész Matera. A szurdok, a város, szemben a hegy, a patak, minden egyszer csak ott termett előttünk a délutáni napsütésben.

A korlátokról — én és az utazás #2

fóbiák tengeribetegség

Az egyik barátnőmmel nemrég az utazási élményeinkről beszélgettünk. Meséltem Skóciáról, a nagy hegyekről, sziklákról, ahonnan lélegzetállító kilátások nyíltak a szigetre és a tengerre. Így került szóba a tériszony, amivel ő is küzd, és tudom, hogy még nagyon-nagyon sokan, ez pedig elég sok esetben korlátozó tud lenni egy utazás során. Kilátók, üvegpadlójú magaslatok, libegő, hegymászás, óratorony teteje, és minden hasonló kizárva — illetve persze fel is lehet venni a harcot a félelmünkkel, csak az nem annyira egyszerű. Engem két dolog korlátoz, ha utazásról van szó. Mindenképpen örülök, hogy egyik sem a tériszony illetve nem is a repüléstől való félelem, őszintén együttérzek azokkal, akik a rettegésüket így vagy úgy legyűrve mégis felmerészkednek a levegőbe.

Kedvenc utazós posztok — július és augusztus

utazós blogok

Velem együtt ez a rovat is nyári szabadságra ment, a júliusi kedvenc cikkek kimaradtak. Dupla adagot hozok így a nyár végén, mert bár nemcsak az írást, hanem az olvasást sem vittem túlzásba az elmúlt két hónapban, sok érdekes poszt fennakadt a hálón. Őszinte leszek: a leghalványabb fogalmam sincs, hogy hova tűnt a nyaram, szétfolyt az ujjaim között, ráadásul különösen nagy a kontraszt a tavalyi nyárral szemben. Közben viszont születtek tök jó útinaplók, beszámolók, mutatom, miket találtam!

Egy nap újra a Balaton-felvidéken

Balaton-felvidék

Sosem voltam szerelmes a Balatonba, sem a Balaton-felvidékbe, még csak a helyi borok sem hoznak lázba különösebben. Pedig van egy kis gyerekkori kötődésem, de annak idején annyira ambivalens volt a viszonyom ezzel a vidékkel, hogy azóta sem tudom, hányadán állok vele. Közben meg eltelt vagy húsz év, időről időre elvetődöm errefelé, és örülök magamnak, mert még emlékszem, melyik hegynek mi a neve, és annak, hogy láthatom azt a szép kovászosuborkalé-színű vizet.