Pugliai városok – roadtrip a csizma sarkában – II. rész

Pugliai városok - Salento

Sziklás partok, szerpentin a magasban, közben ott kéklik alattunk a tenger, a távolban félelmetes esőfelhők lebegnek fenyegetőn, a Spotify random módban a kedvenc számaimat dobálja a közös playlistünkről… Később majd úgyis hozok mindenféle toplistát erről a dél-olasz útról, viszont azt most elmondanám, hogy az egyik legjobb élményem az volt, amikor Otrantóból levezettem Leucáig. A csizma sarkát vettük célba ezen a napon, a két említett városon kívül Gallipoliban és egy gyönyörű öbölnél álltunk meg körülnézni.

Ahol csak lehetett, kerültük a kétszer kétsávos utakat, addig bizdergáltam az útvonaltervezőket, amíg ki nem köpött egy tengerparti utat, és milyen jól tettem. Félni nem kell itt sem, a sebességhatár itt is elég alacsony, de errefelé az olaszok sem száguldoznak, hatalmas élmény a tenger fölött suhanni.

Otranto

Kezdem is a lényeggel: Otranto teljesen felejthető, én ezennel teljességgel kihagyhatónak nyilvánítom. Nem igazán tapasztaltam egyedülálló hangulatot, viszont a többi meglátogatott városhoz képest elég nagy volt a tömeg. Az óváros eleve nem túl nagy, annak pedig jelentős részét turistavadász éttermek és szuvernírárusok foglalják el. Szép hosszú strandja van a városnak, meg találkoztunk sok cuki macskával, de innen inkább menekültünk.

Otranto Puglia Otranto Pugliai városok Otranto Puglia Otranto Puglia Otranto Pugliai városok Otranto Pugliai városok Otranto Puglia

Nem szeretek teljesen negatív véleményt közölni egyetlen városról sem, így azt még hozzátenném, hogy ha Otranto lenne az egyetlen érdekes hely a tartományban, akkor valószínűleg mindenkit arra buzdítanék, hogy nézze meg, találni fog sok helyes utcácskát, sikátort, színeket, ablakokat, várfalat, viszont a többi pugliai városhoz képest számomra ez tűnt a legkevésbé érdekesnek.

Ponte Ciolo

Nem titkolom, manapság a legtöbb inspirációt az Instagramról szerzem az utazással kapcsolatban. Ebben az esetben Ádám volt az, aki – ha jól emlékszem – egy storyban osztott meg egy fotót egy izgalmasnak tűnő aprócska, mélyen fekvő öbölről. Akkor már tervezgettem az utunkat, és azonnal ki kellett derítenem, hogy ez mi és hol meg merre, hát kiderült, hogy majdnem a csizma sarkában, a Ponte Ciolo híd alatt fekvő kis miniatűr, kavicsos strandról van szó.

Ponte Ciolo Puglia Ponte Ciolo Ponte Ciolo Puglia

Biztosan állati idétlenül nézhettem ki, ahogy farmersortban és ingben állok a térdig érő vízben, de nem volt opció, hogy ne gázoljak bele a tengerbe. Nézzétek, mennyire türkiz és hogy csillog! Annyira hívogató volt, legszívesebben nyakig elmerültem volna benne. A kavicsos strandokhoz mindenképp javasolt az úszócipő (ha ez a neve), itt például nem voltak éles kavicsok, de így is nagyon nehéz volt közlekedni, csúszik minden és azért nem feltétlenül komfortos mezítláb járkálni az egyenetlen talajon.

Jólvan, félre a praktikummal, egy ilyen helyen rohadtul nem érdekel az sem, ha az összes mindenki hülyének néz, ahogy bénán vonulok a semmi kis vízben, ahogy az sem, hogy eső után érkeztünk, és esővízben úszott az összes lépcsőfok meg hogy a párától ezerfelé állt a hajam.

Leuca, a csizma sarka

Santa Maria di Leucában van valami a levegőben. Nyilván közrejátszik a tudat is, hogy ott állsz az ország (egyik) végében, de úgy érzem, mintha ennél többről lenne szó. Egy tágas teret raktak ide Puglia legaljába, világítótoronnyal és egy puritán monostorral, ahol színben passzoló macska is boldogítja a látogatókat.

Leuca Puglia Leuca világítótorony Leuca Puglia Leuca Puglia Leuca Puglia

Innen aztán le lehet sétálni Leucába egy végtelenül monumentális lépcsőn, maga a város nem túl érdekes, ez a kilátás itt fent, a világítótoronynál viszont… (a fiúm észrevette, hogy van itt egy befejezetlen mondat, hát gondolom, nagyon elmerültem az emlékekben :D)

Gallipoli, a salentói Siracusa

Gallipoli az a város, ahol szívem szerint sokkal több időt eltöltöttem volna. Azt már megtanultam magamról, hogy ilyen rövid idő alatt nem tudok beleszeretni egy városba, pedig Gallipoli alkalmas lenne erre. Kísértetiesen emlékeztet Siracusára, úgy éreztem magam, mintha a szicíliai városban lennék, csak épp a tükör másik oldalán. A színek egy picit különböznek, de itt is a sárga uralkodik, a lungomare pedig nagyon hasonló, és még abban is egyezik a két város, hogy az óváros Siracusában és Gallipoliban is egy szigeten található, ahová egy híd vezet át. Gallipoli viszont sokkal rendezettebb, szicíliai hasonmásának egy csinosabb, higgadtabb kivitele.

Gallipoli Puglia városok Gallipoli Pugliai városok Gallipoli Pugliai városok

Persze itt is macskák mindenhol, akik a szeptemberi hőség elől az árnyékba menekülve pihentek kinyúlva. Az emberek pedig ugyanezt tették a napon, a strandon.

Gallipoli Pugliai városok Gallipoli Pugliai városok Gallipoli Pugliai városok

A szigetet nem sétáltuk teljesen körbe, egy idő után vágytam be a kis szűk utcákra. Ezen a szeptemberi délutánon nyugis sikátorok és terecskék fogadtak minket, szívesen kóboroltam volna még, de voltak egyéb terveim aznapra, így hamarosan elindultunk vissza Torre dell’Orsóba. Én azért szeretném majd egyszer felfedezni az egész szigetet, kicsit jobban megmártózni a helyi életben, egy estét is megnéznék itt. Gondolom, a naplemente sem lehet csúnya, hiszen Gallipoli a Salentói-félsziget nyugati oldalán fekszik.
Fogok majd készíteni egy Pugliai városok toplistát, Gallipoli biztosan benne lesz a válogatásban.

Gallipoli Gallipoli Puglia Gallipoli Gallipoli Pugliai városok

A pugliai városok közül már csak néhány maradt, amiről nem beszéltem, annyit elöljáróban, hogy a kedvenceimről lesz szó, az Instagramos képeim alapján lehet találgatni, hogy melyek azok. :)

Az előző részek tartalmából:

Matera, az új kedvenc olasz városom
Pugliai városok – mini roadtrip Dél-Olaszországban I. rész

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Travel Journalt a Facebookon, ahol mindig értesülhetsz az újabb posztokról; további képekért pedig látogass el az Instagramomra!

Hozzászólás