Mindenki megjegyzi – amúgy jogosan -, hogy milyen érdekes, hogy Olaszország a szívem csücske, közben meg szinte ugyanolyan lelkesedéssel mesélek Skóciáról is. Két teljesen eltérő európai kultúra, sokat kell gondolkoznom, ha közös pontot szeretnék találni, de a lényeg talán abban van, hogy ösztönösen jól élnek az emberek. Tudják, hogy mi a jó nekik, ehhez hozzájönnek a környezeti adottságok, pontosabban a hozzájuk való alkalmazkodás, és kész a recept. Tudom, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb (a skótoké tényleg SOKKAL zöldebb haha), de én többek között azért is szeretek külföldre menni, hogy lássam, lehet görcsök, örökös mártírkodás és pesszimizmus nélkül is élni. Skócia úgy fogad, mint egy rég nem látott családtagot: melegen és barátságosan, ezért olyan, mintha hazaérkeznék, amikor elmegyek oda, majdnem a világ végére.