Nápoly vagy Sorrento jobb bázis egy campaniai utazáshoz?

Amikor először utaztunk Campaniába, sokat vacilláltam, hogy Nápolyban vagy Sorrentóban legyen a bázisunk. Akkor még nem döntöttem el, hogy mennyi látnivalót (és melyikeket) szeretnék belesűríteni az 5 napba, illetve magamat valamennyire ismerve úgy gondoltam, Nápoly kaotikussága nem fog megnyerni magának. Aztán Kata posztja azonnal meggyőzött, hogy ne vacakoljak olyan kis üdülőfalvakkal mint amilyen Sorrento, menjek be Nápoly sűrűjébe, mert jó lesz az nekem. Akkor ki is maradt az egész Amalfi-part és Sorrento is, idén viszont két napot szántunk az említett térségre, úgyhogy megkísérlem megválaszolni a címben szereplő kérdést, amely egyébként utazós csoportokban is vissza-visszatér.

Egy nap Nápolyban egyedül

Amikor a nápolyi nyaraláson barátnőim felvetették egy egynapos kirándulás lehetőségét Caprira, egyáltalán nem keseredtem el. Tengeribeteg vagyok, és épp a tavalyi nápolyi utazásunk alkalmával fogadtam meg, hogy a hajós utakat kiiktatom az életemből, így Capri sem jöhetett szóba. Viszont egyből felvillanyozott annak a gondolata, hogy egy teljes napot tölthetek el egyedül Nápolyban, és el sem tudom mondani, mennyire örültem, amikor rajtam kívül mindenki megszavazta a kirándulást Caprira.

Nápolyi hangulatok

Nápolyi utca

Nápoly szép lassan csapódik le bennem. Volt időm felkészülni arra indulás előtt, hogy ez nem az az Olaszország lesz, amit én szeretek, sőt, még arra is, hogy pillanatok alatt ki fog feszíteni. Ehhez képest kaptam egy szerethető, teljesen normális nagyvárost, ahol a prekoncepcióimmal ellentétben nem állt meg az idő, nem ér bokáig a szemét és nem akarnak mindenáron kirabolni. Jöjjön mindenféle random emlék, ami az előző nápolyos posztból kimaradt.

Procida, a kis pasztellszínű sziget februárban

Procida

Ha utazásról van szó, menj a szíved után – nekem ez az egyik tanulság, amit hazahoztam a nápolyi utunkról. Persze nem tudhatom, mi lett volna, ha… Sejtettem, hogy ebbe a bruttó ötnapos nyaralásba maximum egy sziget fog beleférni, pedig három is rajta volt a radaromon. Igazán viszont az elejétől fogva csak az egyik érdekelt, ez pedig Procida. A nevezetes napon, két házi narancslekváros zsemle között még lefuttattam pár keresést, “Procida or Capri” meg “Procida or Ischia” kulcsszavakkal, de aztán inkább elraktam a telefont, és úgy döntöttem, megyünk Procidára, mert valószínű, bánni fogom, ha másképp döntök.