Mi újság? – Miért nincs kedvem írni és tervek a következő hónapokra

skócia

Valójában nincsenek sokkal ritkábban bejegyzések, mint régebben, csak én érzem úgy, mert egy kicsit beblokkolódtam. Hetek óta meg van nyitva egy piszkozat, egy nagyon átfogó Velencés poszt arról, hogy mit lehet egy nap alatt csinálni a városban. Arra gondoltam, az lesz a következő bejegyzés, amíg nem szerzek új utazós élményt, de mivel perpillanat engem is alig érdekel Velence, semennyire sincs kedvem befejezni. És még van sok más tényező a bloggal kapcsolatban, amin mostanában sokat gondolkozom, talán miattuk is alakult úgy, hogy nem volt kedvem leülni írni.

Nápoly vagy Sorrento jobb bázis egy campaniai utazáshoz?

Amikor először utaztunk Campaniába, sokat vacilláltam, hogy Nápolyban vagy Sorrentóban legyen a bázisunk. Akkor még nem döntöttem el, hogy mennyi látnivalót (és melyikeket) szeretnék belesűríteni az 5 napba, illetve magamat valamennyire ismerve úgy gondoltam, Nápoly kaotikussága nem fog megnyerni magának. Aztán Kata posztja azonnal meggyőzött, hogy ne vacakoljak olyan kis üdülőfalvakkal mint amilyen Sorrento, menjek be Nápoly sűrűjébe, mert jó lesz az nekem. Akkor ki is maradt az egész Amalfi-part és Sorrento is, idén viszont két napot szántunk az említett térségre, úgyhogy megkísérlem megválaszolni a címben szereplő kérdést, amely egyébként utazós csoportokban is vissza-visszatér.

Majd én megmondom neked, hogyan kell utazni

így kell utazni

Néhány éve olvasgattam a (sokadik) velencei utazásom előtt az Index fórum Velence topicját. Mivel kaptam pár hasznos infót, később én is megosztottam a posztjaimat (még egy másik blogról), hátha valaki szívesen informálódna, képeket nézegetne. Azonnal nekem estek. Hogy mi az, hogy nincs kép a Szent Márk térről, meg a főbb látványosságokról, hogy képzelem, hogy egy blogposztban nem a fő attrakciókról írok, nem véletlenül azok a legnépszerűbbek, stb. Egy parttalan vita indult köztünk, mert míg én próbáltam értelmesen megmagyarázni, hogy nyolcadszor voltam Velencében, és pont nem a Szent Márk tér érdekelt, illetve, hogy fogadjuk már el, hogy nem mindenki ugyanazokra a helyekre kíváncsi, addig ők csak sértegettek, gyakorlatilag elkergettek onnan (vissza lehet nézni, 2015 októbere körül lehetett). Azóta feléjük se néztem, de akkor hihetetlenül ledöbbentett, hogy az általam nyitottnak feltételezett, utazó emberek hogy lehetnek ennyire beszűkültek. Azóta is olyan sokszor találkozom ezzel a jelenséggel, hogy önkéntelenül is nekiálltam azon gondolkozni, hogy mi húzódhat a sok indulatnak és okoskodásnak a hátterében.

(Nem)tervek 2018-ra

2018 tervek

Biztos tök vicces lesz visszanézni ezt a bejegyzést egy év múlva, és konstatálni, hogy a halvány elképzelésekből mennyi minden (nem) valósult meg. Viszont nem is az a célom, hogy december 31-én megtervezzem a teljes jövő évem utazásait és blogos feladatait, inkább egyfajta bővített wishlistet szedtem össze, amiről lehet majd szemezgetni, ha egyáltalán később eszembe jut még ez a poszt. Jólesik most ebben a tudatlanságban lebegni, várom, hogy jöjjön valami impulzus, ami elvezet az első 2018-as repülőjegy-foglalásig. Mostanában sokan kérdezgetik, hogy hova indulunk legközelebb, de senkinek nem tudok válaszolni, mellesleg köszi mindenkinek, hogy a miért nem házasodtok össze és a mikor lesz gyereketek helyett inkább ezt kérdezgetitek.