Pugliai városok – Végre Polignano a Mare! – III. rész

Polignano a Mare Puglia

Nektek mi az első kép, ami beugrik Pugliáról? Amíg itthon álmodoztam erről a régióról, nekem folyton Polignano a Mare sziklákra épült házai és a köveket nyaldosó zöldeskék tenger lebegett a szemem előtt. Évekkel ezelőtt pedig, amikor azt sem tudtam, hogy létezik ilyen nevű település, csak annyit tudtam, hogy Pugliában van egy Bari nevű város, ahová olcsó a repülőjegy, amúgy meg furcsa tetejű, Olaszország-idegen kunyhókkal van tele a tartomány. Nyilván azóta tudom, hogy mindkettő csak egy kis szelete Pugliának, de valóban meghatározó képei ezek ennek a vidéknek, és ebben a posztban mindkettőről lesz szó.

Pugliai városok – roadtrip a csizma sarkában – II. rész

Pugliai városok - Salento

Sziklás partok, szerpentin a magasban, közben ott kéklik alattunk a tenger, a távolban félelmetes esőfelhők lebegnek fenyegetőn, a Spotify random módban a kedvenc számaimat dobálja a közös playlistünkről… Később majd úgyis hozok mindenféle toplistát erről a dél-olasz útról, viszont azt most elmondanám, hogy az egyik legjobb élményem az volt, amikor Otrantóból levezettem Leucáig. A csizma sarkát vettük célba ezen a napon, a két említett városon kívül Gallipoliban és egy gyönyörű öbölnél álltunk meg körülnézni.

Matera, az új kedvenc olasz városom

Matera Olaszország

Végre leparkoltunk Matera egy szűk utcájában, és elindultunk megkeresni a B&B-t. Továbbsétáltunk a Via Casalnuovon, majd a jelzések után haladva fel egy keskeny lépcsőn, át néhány, összevissza egymásra épült ház között. Pár pillanattal később beléptünk az udvarba, ahol gránátalmafák, macskák, és ki tudja hová tartó lépcsők fogadtak. Követtük a házigazdát le a lépcsőkön, majd megérkeztünk a saját kis balkonunkra, és ott volt. Egész Matera. A szurdok, a város, szemben a hegy, a patak, minden egyszer csak ott termett előttünk a délutáni napsütésben.

7 dolog, amit szerettem Portóban

Porto top 10

Nem Porto lesz az a város, amelyre visszagondolva majd a távolba réved a tekintetem, és az emlékektől libabőrössé válik a karom, aztán arra gondolok, hogy hú de jó lenne ide visszatérni. Ez persze nem azt jelenti, hogy az út alatt ne botlottam volna olyan helyi sajátosságokba, amikre mindig szívesen fogok emlékezni. Ebben a bejegyzésben ennek a néhány, szívemnek kedves dolognak állítok emléket.