Pugliai városok – mini roadtrip Dél-Olaszországban I. rész

Torre dell'Orso

A történetet ott folytatnám, hogy elhagytuk Materát. Egy ötnapos dél-olasz utazás első napján rögtön Basilicatába mentünk megnézni ezt a csodás várost, de erről a kalandról már meséltem. A második napon dél felé vettük az irányt, a következő szállásunk Torre dell’Orsóban volt. Mivel meglehetősen sok városban szétnéztünk az út nap során, úgy döntöttem, hogy minden napnak külön bejegyzést szánok. RENGETEG képem van (pont ezen a napon alig fotóztam, úgyhogy most inkább írok), és nem akarom, hogy az ujjatok elfáradjon a sok görgetésben :) Az első napunk Matera után főként az utazásról szólt, épphogy csak érintettünk egy-két várost, rajtuk kívül mesélek az autóbérlés buktatóiról és az dél-olasz vezetési élményről is ebben a posztban.

Porto, a tökéletes hosszú hétvégés város

porto látnivalók

Próbáltam visszapörgetni az emlékeimet, hogy mikor jártam utoljára olyan országban, ahol korábban soha, és arra jutottam, hogy több mint tíz éve. Az, hogy Portugáliába utazzunk, egészen spontán ötlet volt, korábban nem igazán szerepelt a radaromon ez az ország, de a repjegyek között kutakodva szembejött Porto, és mostanában úgyis Portugália folyik mindenhonnan, szóval mi is beneveztünk egy körre.

Velence másképp – Az én 10 kedvenc helyem

Velence másképp

A kapcsolatom Velencével folyamatosan változik, mindig találok benne valami újabb szerethetőt. Mindig van aktuális kedvenc negyedem (hatodom egészen pontosan), kedvenc tereim, utcácskáim, hidaim. Néha azon kapom magam, hogy velencei instagrammerek képei alá kommentelem, hogy “Ó, ez a kedvenc helyem Velencében!”, majd rájövök, hogy ez már a hatodik különböző tér az elmúlt hónapban, amiről ezt állítom. Így hát nem volt túl egyszerű összeállítani, vagyis inkább leszűkíteni ezt a listát, de ha túl sok jön hozzá, akkor legfeljebb majd írok még egyet.

Nápolyi hangulatok

Nápolyi utca

Nápoly szép lassan csapódik le bennem. Volt időm felkészülni arra indulás előtt, hogy ez nem az az Olaszország lesz, amit én szeretek, sőt, még arra is, hogy pillanatok alatt ki fog feszíteni. Ehhez képest kaptam egy szerethető, teljesen normális nagyvárost, ahol a prekoncepcióimmal ellentétben nem állt meg az idő, nem ér bokáig a szemét és nem akarnak mindenáron kirabolni. Jöjjön mindenféle random emlék, ami az előző nápolyos posztból kimaradt.