Nem muszáj szenvedni két utazás között

amikor nem utazom

Két okból írom ezt a bejegyzést: egyrészt terápiás célból, ugyanis ahogy beütnek a 20 fokok, automatikusan odakerülök valami olasz tengerpartra – sajna csak képzeletben -, és beindul bennem az elvágyódógépezet. Másrészt, tudom milyen érzés, amikor rohadtul mennél már valahova, de épp nem olyan az életed, és közben ömlik rád a social mediából, hogy az összes barátod, követetted hosszúhétvégézik meg repülőszárnyakat fotóz, te meg még hétvégén is be vagy osztva, nem tudsz szabit kivenni, vagy szimplán nem tudsz pénzt áldozni most egy útra. Nem fogok közhelyeket puffogtatni, hogy élvezd a tavaszi napsütést a Duna-parton, vagy hogy légy turista a saját városodban, inkább elmesélem, hogy én hogyan birkózom meg ezekkel az érzésekkel, meg egy picit beszélek arról, hogy amúgy ki vagyok, mit csinálok, mi az élet értelme, stb.

Ha alapvetően gyakran utazol (vagy legalább szeretnél), akkor baromi frusztráló tud lenni, ha épp nincs lehetőséged útra kelni, de közben minden porcikáddal vágysz új levegőt szívni. Én most épp ebben az állapotban tengődöm. A hideg időben teljesen megbékéltem azzal, hogy oké, most itthon vagyok, viszont az utóbbi hetekben kezdek nagyon bepörögni, és ez nem a jó fajta elvágyódás, hanem az, amikor a falat kaparod, amikor meglátsz egy képet az Instagramon, ami beindítja a fantáziádat, és elképzeled, hogy milyen lenne egy dél-európai város sikátorain bóklászni egy adag fagyival.

Az előbb konkrétan az történt, hogy a fiúm idehozott egy pohár skót Laphroaig-et, aztán elkezdtük nézegetni az Islay szigeten található lepárlókat (NAGYON sok van), és ahogy meghallottam azt a településnevet, hogy Bruichladdich, úgy elérzékenyültem a gaeles hangzásától (nyilván a whisky aromái is hozzátettek), hogy azóta is a térképet nézem, ahelyett, hogy folytatnám ezt a posztot. (Amúgy sosem jutok el Islay-ra, majdnem kétórás kompút…)

Na, ennyire vagyok rápörögve az utazásra, de ígérem, nem hisztizek tovább, mert nem erről akarok írni. Hanem el akarom mesélni, hogy mi mindent csinálok, amikor itthon vagyok, és hogy milyen előnyeit próbálom élvezni a nem-utazásnak.

Travel-life balance

Lefordíthatom utazás-élet egyensúlyra, de remélem, nem csak az én fülemnek hangzik fájdalmasan. Többször írtam már arról, hogy nekem szükségem van arra, hogy feldolgozzam az élményeket egy utazás után, hogy nem bírnék minden hétvégén máshova repülni. És hogy kezdem hülyén is érezni magam amiatt, hogy utazós blogot vezetek, miközben nem tudok egy egész lekapart térképet felmutatni, és nem akarok megszállottan mindenhova eljutni.

Nem tartom kizártnak, hogy azért annyira emlékezetes az összes eddigi utazásom, mert hagytam nekik időt leülepedni. Persze elképzelhető, hogy ha lesz lehetőségem, akkor többet fogok utazni, látjátok, most is itt nyígok. Rájöttem egyébként, hogy sokkal jobban viselem az utazásmentes időszakokat, ha van konkrét tervem, hogy hova megyünk legközelebb, és nagyjából meg is van szervezve az egész.

macska

Azért akarok többet beszélni erről az egyensúlyról, mert ahogy bennem, gondolom másokban is sokszor felmerül, hogy ó, bárcsak annyit utazhatnék, mint az a csaj az instán, vagy egy olyan ismerősöd, aki a munkájának köszönhetően állandóan más reptérről csekkol be. Vannak pillanatok, amikor én is úgy érzem, csodálatos lehet az ilyen élet, de higgyétek el, hogy ugyanennyire fárasztó is. Ha munka miatt utazol, az teljesen más élmény, a travelbloggerség (nem az, amit én folytatok) meg egy teljesen más életforma, bizonyára annak is megvannak az árnyoldalai, de ne hasonlítsátok a saját életeteket egy olyan emberéhez, aki konkrétan az utazásból él!

A legtöbb utazni szerető ember nem röpköd minden hétvégén új országokba, a legtöbbünknek van egy átlagos élete olyan munkával, aminek köze nincs az utazáshoz, és ebből évente egyszer-kétszer-párszor kilépünk egy kis időre, hogy körülnézzünk a világban. És nem kell, hogy ez lehangoljon. Ha rohadtul fájdalmas hazajönnöd egy-egy utazás végén, ha úgy érzed, hogy beledöglesz, ha az utazás egyenlő a meneküléssel a hétköznapi életedből, akkor viszont légyszi, gondolkozz el azon, hogy tuti, hogy jó helyen vagy-e! Munkában, kapcsolatban, bárhol. Azért mondom, mert tudom milyen, amikor csak az utazást várod, és semmi más nem hoz lázba, mert bele vagy fásulva abba, ami körülvesz. És ehhez még csak utálni sem kell a munkád, bőven elég, ha szimplán nem érdekel, vagy ha kezdesz kiégni benne.

Ezt csinálom, amikor nem utazom

Lehet, hogy a Rólam menüpontra ráférne egy update, de az még mindig stimmel, hogy amikor nem utazom, akkor azon gondolkozom, hogy hova utazzak legközelebb. Az Instagram és a Google Maps a legjobb barátaim, jó sok inspiráció jön ezekről a helyekről. Lapozzunk, nem csak álmodozom reggeltől estig.

Csak hogy egy picit megismerjetek, elmesélem, hogy augusztus óta szabadúszóként dolgozom, de pár hónapja érzem azt, hogy kezd beállni a rend, és hogy tényleg olyan dolgokkal foglalkozom, amiket nagyon szeretek. Igen, még egy social media manager, aki utazgat, tudom, halál unalmas, de ez csak a dolog egyik fele. Elkezdtem újra könyveket fordítani (korábban volt már két regényfordításom), és még mindig nem hiszem el, hogy létezik olyan munka, ami ennyire boldoggá tesz. Önmagában viszont nem elég, illetve nem vagyok képes arra, hogy napi 5 óránál többet foglalkozzak vele, beköt az agyam tőle, hiába szeretem. A maradék órára bőven jut elég feladat az online marketinges vonalról, nem nagyon unom magam halálra, gyártom a kontentet, néha meg weboldalakat csinálok.

Szóval persze, akár egy függőágyból is csinálhatnám mindezt, Baliról, bár lehet, hogy Bali már kezd lecsengeni, majd szóljatok, hogy most honnan élik a social media managerek a digital nomad életet, én kezdem elveszíteni a fonalat. Amúgy minden vágyam elköltözni az országból, de mivel most tök elégedett vagyok az életemmel, úgy döntöttem, nem pörgök ezen tovább, amíg csak bennem fogalmazódnak meg ilyen elképzelések.

Amikor szabadúszó lettem, többen is mondták, hogy de jó, akkor több időd lesz utazgatni, ezt pont neked találták ki! A szabadúszó, home office-os életet lehet, viszont ez közel sem jelent több szabadnapot. Aki hasonló felállásban keresi a pénzt, nyilván tudja, hogy annyi pénzed lesz, amennyit dolgozol, és egyedül TE vállalsz felelősséget a munkádért, illetve senki nem fogja helyetted megcsinálni. Ha utazás miatt kimarad egy hét, és azalatt pl. nem tudok fordítani, akkor egyrészt úgy kell belőni a határidőimet, hogy ne legyen probléma, másrészt akkor azt a munkát a következő héten be kell hoznom. Az elején volt pár nagyon laza hónapom, de annak vége, és amúgy egyáltalán nem bánom.

És miért jó itthon (is)?

Észrevettem, hogy szeretek hazajönni egy utazásról, amióta a hétköznapjaim is élvezetesek. Korábban sem utáltam a munkámat vagy a munkahelyemet, de össze sem hasonlítható az akkori életem a mostanival. Lehet, hogy nem mindenkinek való ez az életforma, több felelősség, kiszolgáltatottság, bizonytalanság, satöbbi, de sokkal több értelmét látom így mindennek, komolyan. Befejezem, mielőtt elkezd úgy hangzani, mint azok az üzenetek, amiket MLM-es lányoktól kapok az instán.

Szóval jó itthon, mert végre imádom, amit csinálok, szabad vagyok, meg minden, ami ezekkel jár. Emellett extrán motivál, hogy amíg nem utazom, addig is tudok pénzt spórolni. Egyik nap már annyira közel jártam ahhoz, hogy lefoglaljak valami húsz eurós repjegyet Máltára vagy Palermóba vagy tök mindegy, hova, de aztán felülkerekedtem ezen az érzésen – ami mostanában tényleg nagyon intenzíven bennem van – és próbáltam meggyőzni magam, hogy nincs mire panaszkodnom, hamarosan elvileg megyünk Berlinbe, nyáron Olaszország, addig meg kibírom, nem költekezem.

Azt is írtam már, hogy nálam az utazás szerves része a tervezgetés, amikor nem tudok lekattanni a szálláskeresésről vagy egy roadtrip megtervezéséről. Van pár emlékezetes estém, amit nem felejtek el, mert jegyzeteltem, beszámolókat olvastam vagy sétáltam a Google Mapsen, és annyira bevésődik ezeknek a pillanatoknak is a hangulata. Ezért is örülök, ha megvan az úticél meg hogy mivel megyünk, és akkor van már egy fix dolog, amiről el tudok kezdeni gondolkozni, amit meg tudok tervezni, és ez önmagában legalább feleannyira leköt, mint az utazás maga.

És hát persze itthon is  szuper dolgok vesznek körbe; macska, barátok, család, jóga, olasz tanfolyam, könyvek, gintonic, kávé, minden egyéb, hadd ne soroljam. Remélem, hogy ti is körül tudjátok venni magatokat olyan élményekkel, emberekkel, hobbival, munkával, amelyek itthon is boldoggá tesznek titeket, és amelyek mellett nem olyan fájdalmas hazajönni egy ötcsillagos kiruccanásból.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Travel Journalt a Facebookon, ahol mindig értesülhetsz az újabb posztokról; további képekért pedig látogass el az Instagramomra!

6 hozzászólás a következő bejegyzésen: “Nem muszáj szenvedni két utazás között

  1. Annyira jól összefoglaltad!!!! Ezt a travel-life balance dolgot (bár én nem vagyok akkora utazós) én is hasonlóan látom. Tegnap éppen repjegyeket nézegettem mert láttam, hogy Ryanair akció van, aztán persze Kovácsot nyúztam reggel, hogy hová kéne elutazni májusban egy kicsit…. már nem voltunk sehol 3 hónapja :D Meg ha már van egy lefoglalt repjegy, akkor már minden könnyebb addig, gyorsabban telik az idő. És nem azért, mert közben unatkozom, vagy nem érezném jól magam, egyszerűen csak jó érzés néha kilépni a mókuskerékből és kikapcsolni. Az nem utazás, hogy viszem a laptopot és ott is csinálom, az faszság. Tudom, mert csináltam. Viszont a freelancerség pont ilyen ahogy írtad, ha nem dolgozol, akkor máskor kell megcsinálni, ha totál nem dolgozol, akkor nincs cash. Nincs cash, nincs utazás. Ördögi kör :D Ha ráérez valaki ennek az ízére, akkor tök jól ott van az egyensúly és semmi gond nincs. De ez önismeret, és az nem megy ám mindenkinek! (Húh a vége kicsit MLM-es lett nálam is, remélem nem írnak rám 34-en az instán valami kihagyhatalan ajánlattal mert azt látják, hogy mennyire aktív életet élek és mennyire sok helyen jártam már)

  2. Köszönöm, Kata ezt a posztot, annyira őszinte és hiteles vagy, mint mindig :) Engem megnyugtattál, hogy mindenki érzi magát szarul, ha mások utazós képeit/posztjait/egyéb dolgait látja,miközben te meg éppen olyan szituban vagy hogy rohadtul nem tudsz menni. Örülök, hogy amúgy úgy érzed most a helyeden vagy, meg hogy ennyi szuper dolog vesz körül, amiért azt hiszem tettél és folyamatosan teszel is eleget. Respect! :)

  3. Megragadom a lényeget: az a Lajosos fotó! ❤
    Az utóbbi években én is egyre többet utazgattam, és rákaptam az ízére – bár inkább csak kishazánkban, de átérzem ezt a vágyódást. Néha elég egy napsütéses képet látni másnál, ha nálunk épp rossz idő van és elég az elvágyódáshoz :)
    Amit írták, hogy utazás-menekülés tényleg fontos dolog, rádöbbenni, hogy miért menekül valaki a hétköznapokból.

  4. Tényleg nagyon jól összefoglaltad :) Mire legközelebb utazunk, már lesz fél év a legutóbbi utunk óta, ami elég hosszú ideje a legnagyobb szünet, amit tartottam két út között. Eleinte tartottam tőle, hogy szenvedni fogok, de végül szerintem határozottan jót tett, kicsit sűrű volt az élet előtte, és így az utat is jobban értékeli az ember, azt hiszem :)

  5. Teljesen jól összefoglaltad azt, amit én is érezni szoktam. Néha belém is belémhasít, hogy de jó lenne többet utazni külföldre, nem csak évi párszor, de aztán rájövök, hogy ennek az évi párnak is tökre örülni kell. Meg inkább menjek valahova picivel drágábban, ahova tényleg vágyom, mint nagyon olcsón egy olyan helyre, ahova csak azért mennék,mert ja, pár euró volt csak a repjegy.

  6. Anett: Én is nyúzom a Tibort, hogy menjünk, de még nem adta be a derekát, de most már ott tartok, hogy elmegyek egyedül, iszonyatosan elvágyódom, heti 7 napot dolgoztam az elmúlt 2 hónapban (ő is amúgy), I NEED HOLIDAYS! Te mondjuk régóta nyomod a freelancer létet, tuti, több gyakorlatod van a balansz kialakításában (nem feltétlenül az utazásra értem, inkább a pihenésre). Nekem még sokat kell fejlődni. :)

    Niki: Köszönöm <3 Én régebben rohadt sokszor éreztem emiatt szarul magam, és hát még most is, csak most már nem irigykedem, meg rájöttem, hogy nem a posztoló tehet arról, hogy ő ott van, én meg nem. :D nálam ez is nagy előrelépés volt.

    Dóri: Lajos tudja, hogyan helyezkedjen :) Tök jó, hogy ti is egyre többet mentek (ehhez kell mondjuk a megfelelő ember, aki partner is ebben <3), ezek a rövid hétvégék is tök jók arra, hogy feltöltődj élményekkel!

    Zsófi, szerintem így, hogy már van tervetek (és repülőjegyetek :)), könnyebb átvészelni az ilyen időszakokat. Ráadásul neked ez a hely nagy álmod is volt, ha ugyanarról beszélünk, egy csomót lehet előtte tervezgetni meg álmodozni. :)

    Nita: Az utazásaidon látszik is, hogy nem csak úgy ráböksz valami random célpontra, hanem tényleg vágysz is az adott helyekre, és aztán ahogy nézem, mindig jól is érzed magad :) szerintem tök felesleges pénzt kidobni egy úticélra csak azért, mert pl nem voltál még az adott országban, és illik, meg hát most úgyis csak 10 euró a jegy, de jó. Én is inkább gyűjtögetek, néha beiktatok egy-egy hosszabb, intenzívebb utat, közte meg olyanokat, ami tudom, hogy tutira fel fog tölteni :)

Hozzászólás