Nápolyi hangulatok

Nápolyi utca

Nápoly szép lassan csapódik le bennem. Volt időm felkészülni arra indulás előtt, hogy ez nem az az Olaszország lesz, amit én szeretek, sőt, még arra is, hogy pillanatok alatt ki fog feszíteni. Ehhez képest kaptam egy szerethető, teljesen normális nagyvárost, ahol a prekoncepcióimmal ellentétben nem állt meg az idő, nem ér bokáig a szemét és nem akarnak mindenáron kirabolni. Jöjjön mindenféle random emlék, ami az előző nápolyos posztból kimaradt.

Az utazásunk minden pillanatát élveztem – sikerült lelassulnunk még egy ilyen pörgős városban is -, de ott, akkor nem éreztem úgy, hogy ez mekkora szerelem lett. Aztán hazajöttem, és minél többet gondoltam Nápolyra, vagy beszéltem róla, annál szentimentálisabb lettem és rájöttem, hogy minden porcikámmal imádom ezt a várost. Úgy érzem, hogy a tény, hogy megszerettem Nápolyt, sokkal-sokkal közelebb hozta hozzám Olaszországot.

Nápoly domb

Tudom, hogy sokak fejében az a kép él, hogy Nápolyban halomban áll a szemét. A városban valóban sokszor jelentettek már problémát az utcákon fekvő eltakarítatlan szeméthegyek, most viszont nyoma sem volt ennek, bőven tisztább városról van szó, mint Budapest. Eddig egy nagyobb dél-olasz városban jártam, Cataniában, és valami hasonló lepukkantságot vártam Nápolytól is, azonban milliószor színesebb, élettel telibb és kellemesebb hely, mint amire a szicíliai élményeim után számítottam. (Catania rajongótáborától itt kérnék elnézést, rosszkor voltam ott, és nem igazán fogott meg, de ez erősen szubjektív vélemény.)

nápolyi utcák

nápoly nápoly utca nápoly belváros nápoly vasútállomás

Van némi káosz, igen. De az egész egy jól működő rendszer, amelyben nem érzek semmi aránytalanságot. Nápoly monumentálisan óriási, iszonyatos méretű épületekkel, akkora kapukkal, hogy egy kamion befér rajtuk, impozáns belső udvarokkal. Ezek a méretek és a város forgataga, pezsgése tökéletes összhangban állnak egymással, de lehet, hogy csak jókor találtunk egymásra, azért áradozom ennyire.

nápoly piazza plebiscito nápoly tengerpart Nápoly piazza bellini

Nápoly egy kedves város, legalábbis amit mi láttunk belőle. Jó, fellöknek az utcán, és el is ütnek, ha nem az ő szabályaik szerint közlekedsz, de ez teljesen más lapra tartozik. Jó hangulatú, kedves emberekkel találkoztunk, egy-két éttermet leszámítva nem azt éreztem, hogy a nápolyiaknak elegük van a külföldiekből meg úgy a vendégekből egyáltalán. És – bár a legtöbbször olaszul kommunikáltam -, sok esetben kiderült, hogy a vendéglátásban beszélnek angolul, de minimum értenek, azaz nem activityzve kell előadni, ha az ember egy narancslevet kíván inni.

nápoly növény nápoly kávézó nápoly ételek nápoly castel sant'elmo nápoly piazza garibaldi

Meg az is milyen jó élmény volt, amikor szombat este sétáltunk végig a Via Tribunalin, és eközben mindenki az utcán, meg ahol lehetett, nézte a Bologna – Napoli meccset, és amíg elértünk az utca egyik végéből a másikba, a város kétszer tört ki egy emberként üdvrivalgásban gólörömében. Valami hat góllal verték a Bolognát, ettől aztán még jobb lett a hangulat az utcákon.

nápoly autók a dombon nápoly házak

Győrben van egy hely, nagyon sokat járunk oda, Caffé da Noi a neve, egy kis nápolyi sziget itt nálunk (ha erre jártok, menjetek be egy kávéra/borra/profiterolra). Miután hazajöttünk, és újra elvetődtünk ide, Giacomo, a hely tulajdonosa megkérdezte, hogy “Ugye, nem is olyan szörnyű?” Mert hogy mindenki azt hiszi, hogy valami rendkívüli, kibírhatatlan káosz uralkodik ebben a városban, pedig semmivel sem rendezetlenebb vagy elfajzottabb (a kívánt jelző behelyettesítendő), bármilyen más nagyvárosnál.

Épp a Caffé da Noiban ültünk, amikor jött egy komment az egyik képemre Instagramon, amelyiken egy cuki kutya áll pulcsiban egy lépcsőn, kiderült, hogy az illető a kutya szomszédjában lakik, azon a varázslatos lépcsős sétányon, amelyen lemásztunk a Castel Sant’ Elmóból.

Nápoly, Pedamentino San Martino, kutya

Most már megnyugodhatok végre, hogy kiírtam magamból mindent, ami eszembe jutott Nápolyról. Még rengeteg olasz hely vár arra, hogy felfedezzem (vagyis inkább én várok erre, nem ők :D), úgyhogy nem valószínű, hogy a közeljövőben visszatérek, addig szeressétek ti is ezt a várost, mert nagyon lehet.

6 hozzászólás a következő bejegyzésen: “Nápolyi hangulatok

  1. Már az instás képeid is nagyon jók voltak Nápolyról :) Catania … de hiszen, kikötő -és ipari nagyváros. Sehogy sem lehet szép, hacsak nem vagy ultra industriál fan :D Ráadásul, én anno vitorlással kötöttem ki és az a része is inkább kétségbeejtő .. :( Nápoly pedig, a nagyságától függetlenül, nagyon hangulatos kisváros benyomását adja a fotóidon keresztül :D

    1. A belváros egyes részei azért akár lehetnének szépek is. :) Én tényleg rosszkor voltam ott, az idő is rémes volt, amitől még szürkébbnek tűnt az egész város.
      Nápoly mintha sok “mikrováros” összessége lenne, és amikor a belvárosi sikátorokban sétálgat az ember, tényleg nem azt érzi, hogy egy hatalmas helyen van. :)

  2. Nekünk anno Barcelonában jutott ki egy BL döntő és hál’ Istennek Barca győzelem. Húúúú, milyen jó buli volt :)

    1. Az mennyire jó! :D BL-döntő ráadásul! Teljesen fel tud fordulni a város ezektől, élmény ennek a részese lenni.

  3. Most, hogy így olvastam a beszámolódat és egyben láttam a képeid, annyira elöntött az öröm, hogy én is utazom ide. :) Remélem nekem is ekkora élményt fog jelenteni, mint neked.

Hozzászólás