Salzkammergut útinapló II. – Salzburg, Hallein, Liechtenstein-szurdok

Salzkammergut útinapló 2. rész

Ott hagytam abba, hogy kitaláltuk, elmegyünk Salzburgba. Ennek a tervnek én voltam az egyik szószólója, mert hogy menjünk el, ha már egyszer úgyis ott vagyunk, meg tudjátok, a Mozartgolyó, és nyilván nem véletlenül szeretik az emberek ezt a várost. Az útinapló második felének kevesebb része szól majd erről a városnézésről, és több a természeti szépségekről meg egy cuki városkáról, aminek még életemben nem hallottam a nevét.

SALZBURG

Salzburgnak már a külvárosa is taszított minket egy kicsit. Azzal nyugtattam magam, hogy a közepe majd igazi kis ékszerdoboz lesz, és belül már felkészültem az osztrák barokk építészet cukormázas-giccses romantikájára. A félnapos városnézés után viszont a következőket vontam le magamban Salzburgról: fakó, rideg, jellegtelen és marha sok a turista. Különben első ránézésre élhető városnak tűnik, viszont ennél csak szebb és hangulatosabb helyeken jártunk a négy nap alatt (kivéve azt a hülye sóbányát), így én abszolút kihagyhatónak érzem. Legszebb óráinkat egy hangulatos hamburgerezőben töltöttük, ahova a szakadó eső elől menekültünk be, és ahol életem legfantasztikusabb hamburgerhúsát kóstoltam. Kár, hogy nem voltam éhes, előtte nem sokkal toltunk be egy Käse Leberkäse szendvicset, nyamm.

Salzburg, Ausztria Salzburgi ablakok Ludwig hamburgerező, Salzburg Salbzburger hamburger Salzburg hamburgerező Ludwig Leberkäse Salzburgban

Lehet, hogy csak rosszkor találkoztunk, én meg Salzburg, de a kajákat leszámítva totálisan felejthető, főleg a többi élményt figyelembe véve. Ahogy az újfent szakadó esőben caplattunk visszafelé a lakatos hídon, a következő mondat ütötte meg a fülünket: – Hát ennek a Mozartnak a szülőháza k…a unalmas volt.

Lépjünk tovább. Aznap már csak főzőcskéztünk, meg letoltunk egy hatalmas Dixit-partit illetve kisebb mennyiségű viszkikólát, aztán megterveztük a másnapot, hogy végül egészen más dolgokat csináljunk. Tervben volt például, hogy átugrunk Németországba Hitler Sasfészkéhez, nos, a Németországba átugrás megvolt, csak nekem nem tűnt fel éppen, de erről majd később.

HALLEIN ÉS A SÓBÁNYA

Kinéztünk például egy sóbányát. Nekem úgy tűnt, hogy ezen a környéken elég sok van az ilyenből, lehet nem véletlenül hívják Salzkammergutnak ezt a vidéket. :D Ez útban volt a Sasfészek felé, egy Hallein nevezetű húszezres határváros melletti hegyen található. Bekavarodtunk a városba, és akkor már sétálgattunk is egy picit, engem valamiért nagyon elkapott a szombat délelőtti csendes-borongós hangulata, pedig akárhogy is vesszük, csak egy bányászváros. Ti hallottatok már egyáltalán Halleinről? Turista semmi, gondolom mindenki elsőre feltalált a hegyre, ahol a bánya is van, mivel ott viszont rengetegen voltak kíváncsiak a parasztvakításra. Halleinbe még visszajöttünk egy gyors ebédre, és akkor újfent megállapítottam, hogy mennyivel jobban ez a no-name hely Salzburgnál.

Hallein belváros Hallein, Ausztria Hallein belváros Hallein virágok Hallein kapuk Hallein utca

Ha Salzburgra azt mondtam, hogy kihagyható, akkor a halleini sóbánya kötelezően kihagyandó. Komolyan, ekkora lehúzást meg hülyének nézést… mintha óvodások lettünk volna, de aztán az is lehet, hogy az én lelkem van jégből. Valamiért már ott felhúztam magam, hogy ránk adtak valami rémes hacukát. Illusztráció alább, nevetségesen nézünk ki, de nem is ez zavart, sőt, igazából nem tudom, mi volt a bajom, de már itt éreztem, hogy ennek a helynek nagyobb lesz a füstje, mint a lángja. Utána felpakoltak minket egy minivonatra lovaglóülésben, ezzel vittek minket be a hegybe. Majd idétlen filmeket vetítettek, és a szűk járatokban császkáltunk. Halálosan unalmas volt. Illetve kétszer csúszdáztunk. Remek volt, remek. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy 20 euró a belépő, de igazából a pénzt kevésbé sajnálom, mint az időt, amit ott elcsesztünk a föld alatt. Egyébként jártam már sóbányában, Lengyelországban és Romániában is, mindegyik ezerszer monumentálisabb, és mindkét helyszín jóval többet adott. A föld alatt krosszoltuk a határt, ami nekem rohadtul nem tűnt fel, csak amikor a túravezető felkiáltott, hogy Wilkommen in Österreich! Mondom, mivan? Aztán jöttek a többiek, és néztek rám hülyén, hogy én most komolyan nem vettem észre, hogy átléptünk Németországba? :D

Sóbánya uniformis

Ennyire voltunk lelkesek. :D
Szóval itt már kezdtem kicsit úgy érezni, hogy mindig beleválasztunk a jóba, és hogy basszus, milyen kevés időnk van itt Salzkammergutban, és tuti, hogy egy csomó szépséges helyet elszalasztunk. Ekkor jött a B terv a Sasfészek helyett: a Liechtenstein-szurdok. Kicsi bóbiskolás a kocsiban, aztán már meg is érkeztünk a hihetetlenül friss levegőjű hegyi erdőbe.

LIECHTENSTEIN-SZURDOK

Még épp odaértünk zárás előtt egy órával, befizettük a 6 eurós belépőt, és igyekeztünk, hogy lehetőleg még sötétedés előtt befejezzük a túrát. Nem tudtuk, hogy milyen hosszú lesz, én már előre féltem, hogy milyen megpróbáltatások várják a satnya testemet, de semmi durva terepre nem kell számítani. Az egész szépen kiépített, majd mindjárt látjátok a képeken, nem kell sziklát mászni, folyón átugrálni, elég gyönyörködni a tájban. Persze, lehet, hogy valakinek ez pont kevés, de sajna itt más opció nem igazán van, nem szabad letérni az útról.

Liechtenstein-szurdok Liechtenstein-szurdok Liechtenstein-szurdok Liechtenstein-szurdok Liechtenstein-szurdok Liechtenstein-szurdok Liechtenstein-szurdok

És akkor itt elmondanám, hogy a képek nem tudják visszaadni a hely varázsát, a vízesés zúgásának robaját, a zöld illatot, a párát, ami mindenütt ott száll a levegőben, és a fényeket meg árnyakat, a hatalmas sziklákat, a vízesés melletti meredek lejtőn legelésző zergét.
Végül nagyjából 1-1,5 óra alatt megvolt a túra oda-vissza, én még tovább is elszórakoztam volna itt, de tekintettel arra, hogy a hazautunk a szokásos “tudok egy rövidebb utat” (ill. a gps tudott egy rövidebbet) jeligére milyen kacskaringós volt, talán szerencsésebb volt így, legalább még épp befértünk a wolfgangsee-i hütte vacsoraidejébe.

Hazafelé tehát nem autópályának jöttünk, ami ugyan kis kerülő lett volna, de 3x olyan gyorsan hazaértünk volna azon. Így meg egyszer csak azt vettük észre, hogy egyre magasabbra és magasabbra jutunk, balra hegy, jobbra hegy, szemben hegy, mindenhol hegy, bocik, füldugulás, mégis hol a francban vagyunk? Hát egy hegyi úton (Postalm felé). Ahol egy ponton egy sorompó fogadott minket, és útdíjat kellett fizetni. Egy szerpentinen. :D A látvány viszont hihetetlen volt, úgyhogy egy pillanatig sem bántuk, hogy erre hozott minket a gps sors.

Postalm kilátás Postalm, 1300 m Postalmi magánút Postalm hegyek Postalm hegy és boci Postalm hegyek Postalm vízesés

Meg itt tényleg az út közepén mászkálnak a tehenek, mint ahogy a fenti példa is mutatja. Aztán száguldunk lefelé a szerpentinen, és közben ilyen random vízesések mellett haladunk el. Úgyhogy ez már a második kerülőút volt a nyaraláson, ami abszolút megérte.

Salzburg a térképen
Hallein a térképen
Sóbánya weboldala és a térképen
Liechtenstein-szurdok weboldala és a térképen

Az előző részek tartalmából:

Salzkammergut útinapló I. – St. Wolfgang, Wolfgangsee

Felkészül: Hallstatt.

1 hozzászólás a következő bejegyzésen: “Salzkammergut útinapló II. – Salzburg, Hallein, Liechtenstein-szurdok

  1. Pingback:Augusztusi körkép | Személyes - Kittenish

Hozzászólás