Procida, a kis pasztellszínű sziget februárban

Procida

Ha utazásról van szó, menj a szíved után – nekem ez az egyik tanulság, amit hazahoztam a nápolyi utunkról. Persze nem tudhatom, mi lett volna, ha… Sejtettem, hogy ebbe a bruttó ötnapos nyaralásba maximum egy sziget fog beleférni, pedig három is rajta volt a radaromon. Igazán viszont az elejétől fogva csak az egyik érdekelt, ez pedig Procida. A nevezetes napon, két házi narancslekváros zsemle között még lefuttattam pár keresést, “Procida or Capri” meg “Procida or Ischia” kulcsszavakkal, de aztán inkább elraktam a telefont, és úgy döntöttem, megyünk Procidára, mert valószínű, bánni fogom, ha másképp döntök.

A fiúmnak megmutattam, hogy hová tartunk, erre ő azt kérdezte, hogy “És találtál képeket arról is, hogy milyen esőben?“. Optimism is life, bár tény, hogy a teljes utazásunkra végig esőt ígért az összes lehetséges időjárás-előrejelző oldal, ehhez képest jól bemákoltuk ezt a pár napot, és megúsztuk egy rövid szemerkéléssel az utolsó napon. Képekben gazdag poszt következik!

És mi várt minket ezen a szigeten februárban?

Nyugalom, cicák, csend, pasztell házak, tengeri levegő, csodás panorámák. Tiszta kikapcsolódás volt az ottlétünk, egyetlen gondolat árnyékolta be a chillezést, mégpedig az, hogy tudtam, hogy a visszautat is hajóval kell megtennem.

Egy gyors helyszínfelmérő séta után ráébredtünk, hogy Procidán totális holtszezon uralkodik, és alszik az egész sziget. Kezdtem hülyén érezni magam a nyakamban lógó fényképezővel, tekintve, hogy az első egy órában nulla turistával találkoztunk. Mivel vészesen közelgett a sziesztaidő, lecsaptunk egy épp nyitva tartó étteremre, megjegyzem, rohadtul nem volt egyszerű ilyet találni, de tapsikoltam örömömben, amikor lerakták elénk a napi menüt egy fénymásolt lapon, egyszerűen megőrülök az ilyen helyekért!

Rákos tészta Procidán Procida pácolt halacska

Ebéd közben úgy döntöttem, nem fogunk végigrohanni a városon, ráérünk visszamenni egy későbbi hajóval is (aztán lehet, hogy tudat alatt el akartam odázni az újabb hajóutat), szóval szép nyugiban elkezdtük bejárni a keskeny utcákat és célba vettük a sziget csúcsán álló erődöt, ahonnan az a kultikusan gyönyörű kilátás nyílik körbe-körbe.

Az erőd maga teljesen elhagyatott: betört ablakok, leláncolt kapuk, gazos kertek mindenfelé, viszont ahogy besétáltunk a várba és egyre beljebb jutottunk, egy komplett városkába botlottunk. Varázslatos hely tele robogók nyergén napozó cicákkal, lusta kutyákkal, és a sziesztát övező nyugalommal.

Procida panoráma Procida vár Procida kutyák Procida cica Procida macska Procida cicák Procida cicák Procida sziget Procida holtszezon Procida házak Procida kaktusz Procida erőd

Idő volt bőven, úgyhogy az erődöt elhagyva nekiálltunk random utcákon kóvályogni, nagy tragédia nem lehetett belőle egy ilyen pici városkában. Narancsfák mindenütt, és továbbra is békés csend. Találtunk egy kis ösvényt, amely egy lépcsőn át levezetett minket a tengerpartra, a szabadstrandra illetve a kikötőbe.

Ahogy a Nápolyi beszámolómban írtam, olyan jó volt Procidán az, hogy végre igazán a tenger mellett éreztem magam! Tengerillat, halillat, csónakok és vitorlások, igazi sziget-hangulat. Teljesen más, mint Nápoly, egy vadromantikus ékszerdoboz a tengerben.

Procida tengerpart Procida utcák Procida motorino Procida postaládák Procida tengerpart Procida felirat Procida cica

Mire újra visszaértünk a kikötőbe, kezdett beindulni a délutáni élet a parton, suhantak a robogók és a kisautók, megteltek a kávézók. A gyorsabb komp mellett döntöttem, mert azzal egy fokkal kevesebb ideig tartanak a szenvedéseim, illetve korábbi élettapasztalataim szerint egy gyorsan mozgó, hirtelen kilengéseket produkáló hajón kevésbé akarok meghalni, mint egy lassan imbolygó, nagytestű kompon, de így is falfehéren szálltam le Nápolyban, és nem voltam benne biztos, hogy képes leszek vacsorázni. Szóval elfelejtettem, hogy tengeribeteg vagyok, illetve inkább bíztam abban, hogy már nem vagyok az, Velencében soha semmi bajom nincs (ott épp fordítva volt legutóbb: akkor kezdődött a szédülés meg minden nyavalya, amikor partra szálltam, és aztán ez tartott még hetekig), de nem csodálkoznék, ha ott a hely szelleme hatna rám másképpen.

Személyes kitérő vége: a lényeg, hogy a gyors hajóra várni kellett, úgyhogy még söröztünk-croissantoztunk egyet, figyeltük az egyre élénkülő parti életet, és próbáltam győzködni magam arról, hogy a visszaút sokkal, de sokkal jobb lesz. (Fun fact: sokkal, de sokkal rosszabb volt :D)

Procida utcák Procida cica Procida vespa Procida bicikli Procida vörös cica Procida cicák Procida Procida házak Procida napsütés Procida házak Procida Procida part

Hasznos infók Procidához

Kétféle komppal lehet eljutni a szigetre, a gyors 35 perc, a lassú egy óra alatt ér oda (ez két különböző társaság), viszont ha nincs túl jó idő, akkor nem mindig járnak, vagy épp csak a lassú. Nápolyban a Molo Beverellót keressétek, itt lehet megvenni a jegyet, és a hajók is innen indulnak (legalábbis az tuti, hogy a gyors innen megy). Oda-vissza kb. 30 euró a jegy. A közelben van egy böszme nagy vár, a Castel Nuovo, ha ez megvan, a többi is meglesz. :)

11 hozzászólás a következő bejegyzésen: “Procida, a kis pasztellszínű sziget februárban

    1. Igen, tényleg az! Nekem mindig olyan furcsa belegondolni, hogy ezeken a helyeken is ugyanúgy zajlik az élet, mint bárhol máshol.

  1. Gyönyörű :) !!! és tényleg ez az időszak a legjobb felfedezni. Nekem az első képről Riomaggiore jutott eszembe :) . Én is januárban voltam ott először és rajtam kívül talán még két turista mászkált arra (nem úgy mint főszezonban, amikor egy horror volt).
    Imádtam :) és ezek a képek is azt a jó kis nyugit árasztják.

    1. Aha, egy picit hasonlít Cinque Terréhez. :) Ami tényleg egy szuper hely holtszezonban, én mondjuk ősszel voltam többször is, és tényleg össze nem hasonlítható a nyári horrorral. Túl picik ezek a városkák ahhoz hogy ennyi turistát elbírjanak, nem csoda, hogy Cinque Terrén is korlátozzák már valamennyire a turisták számát.

  2. Mutattam az egyik leendő útitársamnak az első képed, mikor még Instára raktad ki, és most nagyon hajlunk afelé, hogy Capri mellett ide is el kellene menni. :)
    Nagyon jók a képek, és mennyi macska van ott. :D

    1. Azért vigyázzatok, hogy ne akarjatok túl sok mindent bezsúfolni, mert csak rohanás lesz belőle. Mennyi időre mentek?

Hozzászólás