Miért Brighton a kedvenc angol városom?

Már rögtön a lutoni reptéren, azaz Európa leglehangolóbb helyén, majd később a vonaton, és aztán folyamatosan mindenhol azzal fogadtak, amikor megtudták, hogy Brigthon az első célpontunk, hogy “Oh, what a lovely weekend for Brighton!“. Azon a pár napon tényleg tömény nyár tombolt Dél-Angliában, és már akkor sejtettem, hogy fél London lent lesz a tengerparton, hogy aztán hétfőn pecsenyévé sülve fáradhasson be az irodába.

Miért épp Brighton?

Nem először jártam Brightonban, és régóta vágytam arra, hogy egy délutánnál hosszabb időt is eltölthessek valamikor a városban. Először kb. 13 évesen, 2001-ben néztem körül itt, de az emlékeim helyén csak egy elmosódott, napsütésben úszó kép áll a tengerparton álló, vakító falú házakról.

Azóta elég sokszor eljutottam Angliába, és gyakran visszatértem ebbe a városba is. Fantasztikus adottságokkal rendelkezik, amit ki is használ (tenger közelsége), és a melegebb hónapokban egész elviselhető itt a hírhedt brit időjárás is.

De hogy ne csak a száraz tényeket sorakoztassam fel: Brighton egy szabad, nyitott szellemiségű város, ahol az emberek kedvesek és türelmesek egymással, és ahol tényleg mindenki olyan és az lehet, aki akar, nem fog kilógni a sorból a zöldre festett körszakállú 60 körüli pasi sem. Erre a kis időre én is levedlettem az otthoni morcosságomat, mert itt tényleg senki nem bosszankodik, nem anyáz, nem vág pofákat. Egyébként bármerre jártam az Egyesült Királyságban, hasonlókat tapasztaltam, de Brightonban erősebb az elfogadás intézménye, úgyhogy nagyon sokszínűek erre az emberek.

Egy kis napsütés és a tengerpart egy fesztivál

Amikor csak lehet, kerülöm a tömeget, de esküszöm, ennek a városnak ez is jól áll. Felüdülés látni, hogy mennyire élvezik és kihasználják a helyiek a napsütéses órákat, olyan lesz a part, mint egy laza fesztivál, ahol senkit nem irritál a többi ember. Sörözés, BBQ, fagyi, kosárlabda, frizbi, chillezés a tenger mellett, elképesztően jó hangulatban, és azt kívánod, bár sose menne le a nap. Itt tényleg lejárhatod a lábad, mi a Piertől (nem a leégettől, hanem a vidámparkos verziótól) Hove-ig elsétáltunk, csak hogy lássam a színes kis beach hutokat, közben lecsúszott egy cider valamelyik parti helyen, bárokból, fagyizókból itt aztán tényleg rengeteg van. Az i360°, az a nagyon magas fémoszlop egyáltalán nem hozott lázba, amúgy szerintem vicces épület, de nem hiszem, hogy több lennék most, ha felmentünk volna a tetejére, odáig ugyanis biztos nem fújja fel a szél a parton rögtönzött barbecue-partik füstszagát.

A legjobb aztán az volt, amikor a világ legrosszabb ízű epres ciderével ültünk a parton sok-sok ezer más emberrel, és egy picit hálát adtam a sorsnak, hogy nem jött össze a londoni hétvége, ahogy eredetileg tervben volt.

Városnézés Brightonban

Brighton egyszerre tűnik kisvárosnak és nagyvárosnak, több szempontból is: néha olyan, mintha minden látnivaló, városrész szinte egymás nyakában lenne, máskor meg úgy éreztem, hogy kilométereket tettünk meg két pont között. A város elég hosszan terül el a tenger partján, de ha beljebb mész, tele van helyes utcákkal, és ha 1-2-szer végigmész rajtuk, már ismerős lesz a járás. Ez persze csak a belváros, most nem beszélek a kijjebb eső kerületekről (ahol amúgy biztosan akad még egy csomó helyes utca, kávéház és üzlet), meg Hove-ról és Kemptownról sem, ami a központtól nyugatra illetve keletre fekszik.

A legszimpatikusabb környék a North Laine néhány utcája, ahol egymást érik a különleges, egyedi üzletek és reggelizők és kávézók, órákat el lehet itt tölteni, ha az ember kellően le tud lassulni a nézegetéshez, és nem akar azonnal lemászni a tengerhez. Street art-hegyek és fotogén utcarészletek váltják egymást, és a kerület atmoszférája is nagy hatással volt rám, egyszerre nyugis, mégis pezsdítő, semennyire sem turistás vagy lehúzós, hanem igazán valódi.

A The Lanes azért egy picit “kirakatabb”, rengeteg az ékszerbolt, de itt is lehet aranyos házakra, hangulatos terekre bukkanni.

Az a jó, hogy ha csak egy délutánod van Brigthonra, a vasútállomás és a tenger közötti rész akkor is bele fog férni rohanás nélkül, de ha több napot is itt töltesz, akkor is kihasználható akár csak ez a terület is, aztán persze lehet menni még parkokba, órákat el lehet tölteni a parton (nyilván jó időben), bejárhatod Hanover dombját, vagy felfedezheted Kemptownt is (nekünk ez most kimaradt).

Hasznos infók

Odajutás, közlekedés, szállás

Az a legszerencsésebb, ha a Gatwickre érkezik a járatod, mert onnan egy bő fél óra alatt ott lehetsz vonattal Brighton központjában. Lutonból 2 órás az út, mi ezt végigszenvedtük a 14 fokra lehűtött, légkondis vonaton. Ez kb. olyan lehet, mint a magyar vonatokon a fűtés, vagy nincs, vagy van, de akkor nagyon :D.

Brightonban mi nem vettünk igénybe tömegközlekedést, szerintem teljesen felesleges, nemcsak hogy bejárható a város két lábon, de érdemes is gyalog felfedezni. Az állomásról a szállásra, és vissza az Ubert használtuk, ami még mindig a legjobb szolgáltatás a világon, amelyik országban létezik, mi ott használjuk is.

A szállásunkat szinte last minute az Airbnb-n választottuk ki, sem ajánlani, sem elrettenteni nem akarok senkit ettől a konkrét lakástól, ezért nem linkelem be. Amúgy egy tök jó környéken laktunk, amit Hanovernek hívnak, 10 perc sétára van a központtól, egy dombon fekszik, és tele van a kék minden árnyalatában pompázó házikókkal. Este találtunk itt kocsmát is, éttermet is láttunk, a pubban, ahol sörözgettünk, kaja nem volt, de szívesen rendeltek volna pizzát valami környékbeli helyről, ha még nyitva lett volna, amikor odaértünk nagyon későn.

Költőpénz, kaja, kávé

Eddig is tudtam, hogy Anglia baromi drága, nem olyan EU-s országosan drága, hanem annál sokkal jobban. Lehet amúgy ésszel is csinálni, de nagyon nehéz megállni, hogy ne kóstold meg a mindenféle finomságot, ami a kávézókban eléd kerül, és iszonyú overwhelming a kínálat éttermekből, cukrászdákból, kávézókból, és mind annyira egyedi és különleges, hogy legszívesebben végigettem volna az összes kajálóhely menüjét. Nem nagyon akarok konkrét helyet javasolni, inkább nézelődj, és menj be oda, ami szimpatikus.

A legjobb gasztroélményem egyértelműen a sushi roll volt a Happy Makiban, nem tudom elmondani, hogy mennyire fantasztikusan csodálatos ez az étel, tökmindegy, hogy vegán vagy vagy nem, ha szereted a sushit, kóstold meg ezt a húsmentes verziót, amit rommá töltenek mindenféle finomsággal, és soha nem fogod elhinni, hogy a “sült csirke” benne az valójában sosem látott állatot.

Rengeteg a specialty kávézó (meg úgy általában a kávézó-bisztró jellegű hely), én épp egy kávénemivós periódusomban voltam itt, úgyhogy csak a Black Mocha jeges chai lattéjáról tudok beszélni, kizárólag szuperlatívuszokban.

Ha mégis kíváncsi lennél egy kis iránymutatásra, ajánlom Via brightoni útikalauzát, aki – immáron – helyiként kalauzol körbe minket Brightonban, és csodás érzékkel az érkezésünk napján publikálta a városról szóló bejegyzését. :) Külön örülök, hogy volt lehetőségünk találkozni és beszélgetni egy kicsit.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Travel Journalt a Facebookon, ahol mindig értesülhetsz az újabb posztokról; további képekért pedig látogass el az Instagramomra!