ETNA, Szicília

Szicíliáról két dolog villan be elsőre: az egyik Siracusa, a sárgás falú épületeivel meg a gyönyörű kék éggel, a másik pedig ez a kietlen, holdbéli táj, ami az Etnán fogadott. Ahogy eszembe jut a vulkánmászással töltött nap, úgy érzem, újra kapok egy kis adrenalinlöketet, meg jó tudni, hogy számomra is tartogat valamit a természet. Az Etna volt az első működő vulkán, amire felmásztam, de biztos, hogy nem az utolsó, mert bármilyen furcsán hangzik, teljesen beleszerettem ebbe a tiszta levegőjű kopárságba.

A lelkesedésem mértékéről árulkodik az is, hogy bár előző éjszaka három órát aludtam, ez onnantól kezdve nem jutott eszembe, hogy elkezdtünk gyalogolni felfelé a hegyen. Előtte voltak azért kisebb problémák, például a felvonó kilengése nem esett olyan jól, de ott fent kárpótolt az élmény.

Elmesélem, hogy mi hogy mentünk, az árak, időpontok a 2014-es évre vonatkoznak, azóta nem tudom, történtek-e változások.

Cataniából elég egyszerű megközelíteni a hegyet, de jó korán kellett kelni hozzá: 8.15-kor indult a busz a vasútállomás melletti buszpályaudvarról (vissza 16:30-kor jött, mindegyikből egy van naponta), kb. 6 euró fejenként a jegy, oda-vissza . Azt nem igazán értettem, hogy az elméletileg 40 km-es út miért fog két órán keresztül tartani, aztán minden világos lett amikor 1) még kilenckor is Cataniában nyomtuk a dudát a csúcsforgalomban, 2) amikor láttam, hogy egy olyan út vezet a hegyre, amelyen egy busz épphogy elfér, és persze jó déli szokás szerint ott is nyomtuk végig a dudát amolyan “csak szólok, hogy jövünk”-módon.
A busz 10 óra körül tett ki minket 1900 méteren, a Rifugio Sapienza pihenőhelynél, innen indulnak a felvonók, de egyébként lehet gyalogolni is, csak ezen a részen elég meredek minden, és ha az ember a csúcsra tör és fél ötre vissza kell érnie ide, akkor nem árt, ha nem ezzel húzza az időt. A kabinos felvonó ára 30 euró volt egy főre (oda-vissza), amiről szerencsére már itthon tájékozódtam, így nem ért meglepetésként. A felvonók célpontjában pedig dzsipekkel lehet továbbhaladni még 30 euróért, ezek 2900 méterig visznek fel. Itthon utánaolvastam annak is, hogy érdemes-e a dzsipekre pénzmagot áldozni, és arra jutottam, hogy valószínűleg nem – így a maradék utat 3000 méterig gyalog tettük meg, és egy kicsit sem bántuk. Az általuk kitaposott szerpentinről hamar letértünk, mert láttuk, hogy az kerülő lesz, így néha kicsit küzdöttünk a süppedős kaviccsal, de kivitelezhető volt a dolog.

A – jelenleg – 3329 méter magas csúcsra nem mászhattunk fel, egyrészt a még szélsőségesebb időjárási viszonyok és a magas vulkáni aktivitás miatt csak túravezetővel lehet (elvileg) felmenni, másrészt az időnkbe se fért volna bele. Viszont a 3000 méter megvolt, és még egy plecsnit is kaptam a pihenőhelyen levő bódéban. Itt van egy szép nagy kráter is, meglehetősen látványos, azt gondolom.
Azt viszont mindenképp meg kell jegyeznem, hogy egy fotó sem fogja visszaadni az Etna monumentalitását.

Még egy-két infó:
– Fent a hegyen hideg van. Mi október 3-án jártunk itt, ezen a napon Cataniában majdnem 30 fok volt, fent 1900 méteren pedig 13. 3000 méteren még kevesebb, ráadásul percenként változik az időjárás, és amikor épp nem süt a nap és egy esőfelhő vonul keresztül a testeden, az nem meleg érzés.
– Ha ez mégsem jutott előre az eszedbe, fent lehet bérelni meleg ruhát és bakancsot is.
– A Rifugio Sapienzánál (ameddig a busz felvisz) is van látnivaló meg kráter, ha valaki nem szeretne fizetni a felvonóért. Szerintem összehasonlíthatatlan az élmény, nem utolsósorban azért is, mert ha felmész jó magasra, akkor ott lesz mögötted a hegy azon része, amit te másztál meg, és ez bőven megér 30 eurót.
– Árak tehát (2014): Catania-Etna odavissza 6 euró; kabinos felvonó 30 euró; dzsip 30 euró

Egyébként azóta vagyok oda a Lipton Green Labelért, hogy visszafelé a pihenőben ilyen teát ittam.