Amikor elmentünk Skye szigetére, és élveztük

Skye szigete

Talán sosem tudtam volna meg, hogy létezik ez a Skye nevű sziget, ha nem kerül a kezembe a könyv, amit úgy hívnak, Levelek Skye szigetéről. Bár aztán a franc se gondolta volna a könyvet olvasva, hogy ez a sziget Skócia túloldalán ekkora gyönyörűség, jó, hát nyilván zöld meg ott a tenger plusz biztos hegyek is vannak, de ez nagyjából az egész Felföldre jellemző, nem? Pedig Skye egy rendkívüli hely, egy kb. 100 km hosszú földdarab, ahol mindössze 12 ezren élnek, ahol a dombok között tündérek játszanak, és ahol egy alig szeles napon is lefújja az embert a szikláról egy fuvallat.

Egy bruttó kilencnapos utazásból töltöttünk el Skye-on 3 éjszakát. Az egész különben Nessie-től indult, szóval Loch Ness köré szerveztük az egész utat, más kérdés, hogy ez lett talán a leggyengébb pontja a kilenc napnak. Dél-Angliában is megálltunk 2-3 napra, majd felrepültünk Invernessbe, és onnan közelítettük meg Skye-t. Ez nálunk egy kicsit kalandosabbra sikerült, mint szerettük volna, de a praktikumokról majd a végén. Borzasztó hosszú poszt lesz!

Portree és egy random kis túra a város körül

Már sötét volt, amikor a buszunk átkelt a szigetre vezető hídon, de korábban a naplemente fényeiben végigzötykölődtünk a Felföld egy részén, és gondoltam, ha Skye legalább ilyen szép lesz, akkor részemről OK.
Portreeba tartottunk, ez a sziget legnagyobb települése a maga két és félezres népességével, arra gondoltam, hogy este fél kilenckor már kihalt lesz az egész város és csak a bagoly huhogását halljuk majd, de az a helyzet, hogy Portree tele van élettel!

A szállásadónk felkészített minket arra, hogy vasárnap este kilenckor már elképzelhető, hogy nem sok minden lesz nyitva, úgyhogy vegyünk magunkhoz némi ételt Invernessben, mielőtt felszállnánk a buszra. Ezzel szemben még bőven dübörgött a partiélet a főtéri kocsmákban, tömve voltak az éttermek, minden este találtunk új helyet, ahol isteni vacsorát kaptunk, meg már az első napon megtaláltuk a kedvenc pubunkat, ahol már a második esténken úgy éreztem magam, mintha hazamennék.

Skye szigete, Skócia Skye szigete, Skócia Skye szigete, Skócia Skye szigete, Skócia

Az első reggelünkön abban maradtunk, hogy autó (és vezetéstudás) híján lefoglalunk másnapra egy kisbuszos túrát, aznap pedig a város körüli kirándulási lehetőségeket aknázzuk ki. Ettől nem vártam túl sokat, pedig aztán… Csuklyás télikabát és bakancs fel, aztán el Portree északnyugati végéhez, ahonnan a Scorrybreac körtúra indul. Nem árt hozzá kényelmes és főleg vízálló cipő, mert így, száraz időben is sok helyen elég vizes volt a talaj, tele van az út kisebb, néhány centi széles “patakkal”, illetve a fűvel vastagon benőtt föld alatt sosem lehet tudni, hogy épp mekkora pocsolyába lép az ember. Maga a séta viszont elég könnyű, bár van egy durvább emelkedős része, de végig kiépített (vagy minimum kitaposott) út vezet körbe. Eleinte a tengerparton sétáltunk, aztán felkanyarodott az út a hegyre, kicsit kóvályogtunk az erdőben, aztán egy idő után visszaértünk Portree-ba.

Scorrybreac, Skye Scorrybreac, Skye Scorrybreac, Skye Portree túra

Ebéd közben felfedeztünk az egyik térképen egy leírást, miszerint létezik egy titkos ösvény, ahol fel lehet(ett volna) menni a part mellett húzódó domb/hegy tetejére, mondjuk ezt tapasztalt túrázóknak ajánlották, mi meg nyilván sosem voltunk azok. Az ösvényt végül megtaláltuk, aztán időközben el is vesztettük, aminek az lett az eredménye, hogy derékig gázoltunk a durva gazban illetve bokáig a lápban. Közben süvített a szél, mintha nem lenne holnap, voltak pillanatok, amikor konkrétan féltem a hegy peremén, még jó, hogy a tenger felől fúj a szél :D. Viszont mindenképp megérte felküzdeni magunkat, délután már a nap is kisütött, volt miben gyönyörködni.

Isle of Skye, Portree Scorrybreac, Skye Skye szigete Scorrybreac, Isle of Skye

Egynapos Trotternish-félszigeti körtúra

Nem gondoltam volna, hogy valaha önszántamból befizetek egy buszos útra, de láttuk, hogy valószínűleg ez a legjobb lehetőségünk, hogy felfedezzük a szigetet. Ez a kirándulás Skye északkeleti csücskében vitt körbe minket, de szerintem ha lett volna még egy napunk Skye-on, akkor egy déli túrára is elmentünk volna, mert ez tényleg egy szuper módja annak, hogy az ember mindent lásson, és merem állítani, hogy jobb is így, mintha saját magunk vágnánk neki autóval, főleg ha olyan nagyszerű guide-unk van, mint a miénk, Rob. :) Öten vettünk részt a túrán, egyáltalán nem volt borzalmasan turistás, jó fejek voltak a többiek is. Mutatom, miket láttunk.

1. Old Man of Storr

Ez volt a legemberpróbálóbb része a napunknak. Szerencsére száraz idő volt, úgyhogy elég magasra fel tudtunk mászni, de így is elég fárasztó volt, főleg az erős szél miatt. Amikor a jeges szél az arcomba vagdosta a hajam – mert miért is vittem volna magammal épp aznap hajgumit -, és megszólalt Rob, hogy “Még szerencse, hogy nem egy szeles napot fogtunk ki”, akkor elgondolkoztam, hogy mit is jelent Magyarország legszelesebb csücskében illetve Skye szigetén élni.
Az Old Man of Storr egy sziklacsoport a Trotternish-félszigeten (az előző képen az látszik a távolban), szinte a tengerparton. Lentről szép a fent, fentről pedig szép a lent, a túra rutintalan kirándulóknak kicsit húzós lehet (van egy hosszabb, de lankásabb illetve egy rövidebb, de meredekebb út is felfelé), de kb másfél óra alatt megjárható. Egy bizonyos pont fölé már nem merészkedtünk, mert rettenetesen fújt a szél, de azt hiszem, én ott abban a pillanatban nem lettem volna képes többet mászni, főleg, hogy tudtam, hogy még egy félnapnyi utazás áll előttem. Egyébként tuti el lehet itt kirándulni egy teljes napot is.

Old Man of Storr, Skye Old Man of Storr, Skye Old Man of Storr, Skye Old Man of Storr, Skye Old Man of Storr, Skye

2. Kilt Rock és Staffin meg a dinók

Nagyon vártam, hogy megpillanthassam ezt a hatalmas Kilt Rock vízesést, de azt gondolom, ez abszolút kihagyható. Le lehet szépen fényképezni, majd menni tovább. A szél továbbra is borzasztó erősen fújt – mégiscsak a tengerparton voltunk -, úgyhogy jól esett bemenekülni egy kis házikóba, ami dinoszauruszmúzeumként funkcionál Staffinban. A Múzeum vezetője Dugald Ross, egy Billy Bob Thornton-hasonmás, (semmit nem értettem a skót akcentusából), aki egész életében jura kori dinófosszíliákat vadászik a szigeten, és jó sokat meg is talál! Ezekből látható egy kisebb kiállítás az egyszobás házban, konkrétan egy eredeti dinoszaurusz-csontváz is megtekinthető, plusz néhány lábnyom, azért ez elég kemény. :)

Kilt Rock, Skye Staffin Museum Staffin Museum Dinó-lábnyom, Staffin Museum Staffin Muesum Staffin Múzeum

3. Quairing

A hely, ahol simán elbóklásznék napokig. Amikor egy nap során már a harmadik ilyen monumentális helyre érkezem, úgy érzem, lehetetlen befogadni a sok zöldet, birkát, csipkézett sziklát, végtelen tengeres panorámát. Ide egy egynyomsávos szerpentin vezetett fel, minden tiszteletem az összes sofőré, akik felküzdik ide a járművüket. Rövidke sétát tettünk itt, élveztük a csendet és a kilátást, csináltunk egy közös ugrós képet, és furikáztunk tovább.

Quairing-hegység Quairing-hegység Quairing és én

4. Duntulm castle és a Hebridák

Várnak nem nevezném, inkább egy kis kőkupacnak, amit itt láttunk, és azt hiszem, a szél is itt volt a legbrutálisabb. Nem tudom, hogy ez már konkrétan az óceán partja-e, a távolban még ott vannak a Külső-Hebridák, nincs információm arról, hogy hol kezdődik pontosan az Atlanti-óceán, de az irány stimmel, az biztos. A Külső-Hebridákra már csak komppal illetve repülővel lehet eljutni, na az nekem már tényleg a világ végének tűnik.

Ezután Uig felé mentünk tovább, közben megálltunk egy egészségügyi szünetre, ahol a sor miatt Rob a mozgássérült wc-t ajánlotta nekem, és végre elsüthettem a mondatot az IT Crowdból, hogy “But that’s illegal!”, és nyilván nem értette, de annyira büszke voltam magamra (bocsi mindenkitől, aki nem néz IT Crowdot). :D
Egy temetőben is körbesétáltunk, ahol mindenféle fura alakokról hallgattunk rémtörténeteket, aztán suhantunk tovább a következő úticél felé.

Duntulm Castle, Skye Duntulm, birkák, Külső-Hebridák

5. Fairy Glen

A hely, ahol azonnal kedvem támadt ahhoz, hogy tündérmeséket olvassak életem hátralevő részében. Nem véletlen, hogy a Tündérvölgyben forgatták a Csillagpor bizonyos részeit, annyira valószerűtlen és mesebeli a táj a kis csíkos dombjaival, az apró tavakkal és azzal a furcsa spirállal ott középen. Abban egyébként valami varázslatos szeánszot is véghezvittünk, a kör közepén kívánni kellett, majd visszafelé kigyalogolni a spirál mentén, mondjuk pont nem emlékszem, hogy mit kívántam. Az egész helyet átitatja a mágia, hihetetlen atmoszféra uralkodik itt, az egyik kedvenc helyem volt Skye-on.

Fairy Glen dombok Fairy Glen, tündérjátszótér Fairy Glen tündérjátszótér Fairy Glen, a csapat Fairy Glen, várrom Fairy Glen dombok Fairy Glen, várrom Fairy Glen, park Fairy Glen-i mágia

Fantasztikus nap volt, minden percét élveztem! Miközben egyik helyről a másikra utaztunk, Rob sokat mesélt Skóciáról, és főleg Skye-ról, a klánok háborúiról, arról, hogy milyen sok a turista már a szigeten, és egyéb érdekességeket is megtudtunk. Közben egy aránylag rémes grilled cheese szendvicset is betoltunk egy útszéli, lehangoló bódéban, hazafelé pedig Robbal beszélgettem arról, hogy hogyan lett belőle skye-i ember, miután hosszú éveket töltött egy olasz birtokon.

Full Scottish breakfast és további gasztrokalandok

A skót konyha érdekes, de azért hamar megunható. Tapasztalataim alapján két fő iránya van: a tenger gyümölcsei/halétel kategória illetve a belsőséges vonal. Minden reggel hatalmas reggelikkel engedtek utunkra, csak be kellett pipálnunk, hogy az összetevők közül miket szeretnénk a tányéron látni. Haggis (=májas hurka), black pudding (véres hurka), szalonna, kolbász, gomba, tojás, ilyesmik. Ehető volt, de nem vagyok nagy hurkás, így az utazás többi napján már inkább hanyagoltam ezt a választékot. Viszont mindegyik étteremben elég jól főztek, és a kevesebb=több elvét képviselték, azaz pár előétel, pár főétel, pár desszert a választék.

Meg persze whisky! Megkóstoltuk a helyi single malt, a Talisker több verzióját is. Illetve szeretnék megemlékezni a remek sörökről, különböző színben pompázó habtalan-langyos ale-ek, a megszokott ciderek, és a jól bevált lagerek. Yum!

Haggis és püré Étlap Portree

Szóval bárhol ettünk-ittunk Portree-ban, mindig finomságokat kaptunk a tányérra meg a poharakba. A kedvenc helyünk viszont egy kissé lepukkant kocsma/fogadó, a The Isles Inn volt a főtéren, ez volt a legelső hely, ahová betértünk, aztán minden este visszatértünk, mert annyira bensőséges volt a légkör. Egészen tökéletes pillanatokat éltem át, miközben a működő kandalló mellett iszogattam az ale-t, vagy amikor egy hihetetlenül vidám koncertbe csöppentünk bele.

Ömlengés vége

Annyit azért zárásként megemlítenék Skye-ról, hogy bár iszonyat gyönyörű, egy hihetetlenül csodálatos ékköve Skóciának/Nagy-Britanniának/Európának/A Föld bolygónak, azért oltári szerencsénk volt az időjárással. Mesélték, hogy az érkezésünk előtt két héten át folyamatosan esett, ez pedig eléggé megnehezíti a kirándulást, nem csak azért, mert rohadt kényelmetlen süvítő szélben és esőben kolbászolni, hanem mert minden csúszik és/vagy süpped.
Amúgy rengeteg pozitívumot fel tudok még sorolni, de ezt majd egy következő posztban. Azt mindenképp leszögezném, hogy imádom a skótokat, és Skócia jó!!!

Mindketten hatalmas szerelembe estünk, mindenképpen szeretnénk majd visszatérni, és megnézni a sziget másik felét is: a Fairy Pools-t, a Dunvegan castle-t, a Coral Beach-et meg a többi gyönyörűséget. Skye-on gyakran látni a sarki fényt is, egyik éjszaka fel is keltem és kinéztem az ablakon, hátha… Nagyon szeretném látni a sarki fényt.

Infók

Itt laktunk: Meadowbank Guest House – szuperkedvesség, kényelem, bőséges reggelik, kb 8 perc sétára a központtól. Máskor is itt szállnék meg.

Kisbuszos túra: Tour Skye (weboldal | Facebook), a túrára a helyi turistainformációs irodában iratkoztunk fel, ahol szintén nagyon készségesek voltak.

Megközelítés: Invernessből Skye-ra busszal mentünk, ez a legegyszerűbb, mert nem kell átszállni. Egy út 25 font/fő. 3 és fél órás az út, azonban annyira lenyűgöző a látvány, hogy ez irtó hamar eltelik. Híd vezet át a szigetre, a vonat viszont nem megy már át oda. Invernessbe az EasyJet repül, de Londonban át kell szállni.
A helyi közlekedésről nem sok jót hallottunk, úgyhogy vagy érdemes autót bérelni, vagy tényleg melegen ajánlom valamelyik kisbuszos körtúrát.

Meadowbank Guest House

Felkészül: Inverness és Loch Ness, aztán pedig Dél-Anglia.

6 hozzászólás a következő bejegyzésen: “Amikor elmentünk Skye szigetére, és élveztük

  1. “Lentről szép a fent, fentről pedig szép a lent” :)
    Nagyon szuper bejegyzés lett, átjön a lelkesedésed, és a képek segítségével szinte én is ott voltam. Nagyon hangulatos és varázslatos hely lehet, főleg Fairy glen. Remélem egyszer én is eljutok Skye-ra. Köszi Jessica Brockmole! :D

    1. Örülök, ha átjön a szerelmes áradozásom. :) Skye rendkívüli hely, és hiába láttam róla már itthon képeket, nem gondoltam volna, hogy ekkora óriási élmény lesz. Én is remélem, hogy eljutsz, érdemes, nagyon. :)
      Amúgy sokat gondolkoztam azon, hogy akik nem olvasták Brockmole könyvét, azok honnan tudnak erről a szigetről? :D

  2. Ez tipikusan olyan hely, hogy amikor éppen a töke tele van az embernek mindennel, akkor ide elteleportálna kicsit lazítani, nem? :)
    Jó bejegyzés lett, átjön nagyon a hely hangulata, a képeid pedig egyre profibbak!

    1. Igen, pontosan! Nagyon kevés ember, sok-sok birka, végtelen horizontok, csak az a nyamvadt szél ne lenne! :)
      Viszont télen meg borzasztó magányos és klausztrofób érzés lehet itt élni.
      Köszi és köszi! :*

  3. Hú, ezt csak most olvasom, de emlékszem, hogy már az instás képeid nagyon tetszettek. A leírásból pedig megállapítottam, hogy ez a sziget majdhogynem Izland. :) Egyszer ide is el kellene mennem, nagyon hangulatosnak tűnik!

    1. Igen, tényleg nagyon hasonló! Mi év eleje óta Izlandon vacilláltunk, aztán elvetettük több okból is (rohadt drága, + nem vezetünk), Skye jó alternatívának tűnt! Bár vulkánok és melegvízű öblök nincsenek, de hasonlóan monumentálisak a természeti látványosságai. Biztosan tetszene neked is élőben. :) (mondjuk a vezetéstudás itt se lett volna rossz, de ki lehet bekkelni nélküle)

Hozzászólás