Amikor a Loch Ness-i szörny után koslattunk

Loch Ness, Skócia

Az egész skóciai út ötlete Loch Ness-től indult. Elolvastam ezt a posztot, elkezdtem bújni a Google Maps-et, hogy melyik nagyobb városhoz van a legközelebb a tó, aztán a végén már 200 méter mélyen jártam lélekben a vízben illetve a Nessie létezését vitató tudományos vitákban. Végül egy délután alatt elkészült a teljes, 8 napos útitervünk, amelynek az utolsó két napját Invernessre és Loch Ness-re szántuk.

Mélykék tó a naplementében

Skye felé haladva már elspoilereztük magunknak a tavat, az út hosszában végigfut Loch Ness nyugati partján, ami ugyan “csak egy tó”, mégsem bírtuk levenni róla a szemünket. Este fél hat múlt, a nap, ami egész délután szikrázóan sütött, épp lemenőben volt, gyönyörű kontrasztban álltak az élénkzölden világító fák, az árnyékuk és a tó sötétkék színe. Rengeteg vizet látni Skóciában, de amikor tudod, hogy épp egy 230 méter mély tavat nézel, egyből másképp tekintesz rá, és szinte vonz a mélysége. Meg reménykedsz, hátha megpillantod azt a nyakat. :D Kicsi koromban mindig valami borzasztóan félelmetes lényként tekintettem a Nessie-re, szerintem az a creepy fekete-fehér, szemcsés fotó maradt meg az emlékezetemben, amelyiken kidugja a hosszú nyakát a tóból. Hiába a sok, cuki(nak szánt) ábrázolás, ennek az emléknek köszönhetően kellemes borzongás fogott el, amikor elhaladtunk a tó mellett, meg később is, amikor visszatértünk oda.
Láttam napközben is a tavat, de egy hosszú árnyékos délután vége felé sokkal szebb és drámaibb a látvány, megéri megvárni ezt az időszakot.

Loch Ness partja

A semmilyen Drumnadrochit és a gagyi szuvenírek

Elkövettük azt a hibát, hogy az egyik legnagyobb parti településen, Drumnadrochitban szálltunk le a buszról, mert azt feltételeztem, hogy innen majd megközelíthetjük a vizet, plusz az Urquhart vár is csak egy köpésre áll. Drumnadrochitban van két Nessie-múzeum is (minek???), meg jó pár boltocska, ahol le lehet vadászni néhány plüss-szörnyet. Na, én utálom a tipikus szuvenírtárgyakat, de épp elegen megígértették velem, hogy hozzak valami szörnyes cuccot, így kénytelen voltam belevetni magam a béna üzletek kínálatába, hogy aztán a végén megállapítsam, hogy én innen tuti semmit nem fogok hazavinni. Nessie-ből tök jó brandet lehetne csinálni, de amit itt láttunk, az a legeslegalja minden ízlésnek. Úgyhogy inkább fogtunk egy vizespalackot és megtöltöttük a tó vizével a nap végén, ami azóta is ugyanabban a ronda flakonban áll a nappalinkban. (Tegnapelőtt beleszagoltam, semmi baja.)
Beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy ebből a városból nem jutunk le a partra, úgyhogy elindultunk megkeresni a várat. Közben szépen eltévedtünk, egyáltalán nincs normálisan kitáblázva, hogy merre kell menni, kezdtem elég hisztis lenni, és olyanokat gondolni, hogy a francnak jöttünk ide egyáltalán, most ott kirándulhatnánk még Skye-on, erre itt nézzük a semmit ebben a porfészekben. Nagy nehezen meglett a helyes irány, és egy kb. egyórás gyaloglás után megérkeztünk az Urquhart Castle-höz.

Loch Ness, kilátás a tóra

Urquhart Castle

Szóval itt kellett volna leszállnunk a buszról. Csekkoltuk, hogy visszafelé hol tudunk majd felszállni, aztán némi belépő ellenében (£8.50) bevettük a várat. Én olyan lány vagyok, akit nem különösebben hoz lázba egy várrom, a pasim viszont a masszív RPG-mániájával kellően tudta értékelni a helyszínt, minden leírást gondosan végigolvasott, és még a katapulttal is le kellett fényképezni. Örültem, hogy ennyire lelkesedett, csak közben a vércukromat a küszöb alól kellett összekaparni, úgyhogy felszaladtunk az étterembe valami harapnivalóért (alig volt valami ehető kaja). Kicsit jobban lettem, és már én is felhőtlenül élveztem a napsütést, a rengeteg-rengeteg zöldet, meg pásztáztam a tavat, hátha előbukkan az a kisállat. (Spoiler alert: nem bukkant elő.)

Urquhart vár, Loch Ness Urquhart vár Urquhart vár belseje Urquhart vár, Loch Ness

A vár körül viszont már több lépcső is levisz a partra, én órákig ellettem volna azzal, hogy az időnként narancssárgába(!) hajló kék vizet bámulom. Innen indulnak sétahajók is, rövidebb-hosszabb időtartammal, nekünk ez nem fért bele időben, de amúgy is inkább parasztvakításnak tűnik. A várba érdemes bemenni, hatalmas az egész terület, sok időt el lehet tölteni itt.

Urquhart Castle, Loch Ness Loch Ness és a piros víz Katacita Loch Ness partján

A nap végére azért pozitívban állt a mérleg, de nekem úgy jött le, hogy annyira nem aknázzák ki a Loch Ness-i szörny legendáját, mint amennyi lehetőség rejlik benne. Az Urquhart vár elég vagány, jó, hogy itt le lehet menni a vízhez és hallgatni a hullámok csapkodását a köveken, meg bele lehet veszni azért ebbe a látványba elég rendesen. De azt mondom, Loch Ness miatt ne menjetek Skóciába. Sok más dolog miatt viszont igen, majd felsorolom ezeket is, jó?

Urquhart Castle (Invernessből megy menetrend szerinti járat, fél óra az út)

Fun fact: ha a Google Maps-en Loch Ness-nél vagy, a sárga kis street view-s emberke átváltozik szörnnyé. :) Illetve Street View-n be lehet hajózni a tavat.

Az előző részek tartalmából:
Amikor elmentünk Skye szigetére és élveztük
Felkészül: Inverness

1 hozzászólás a következő bejegyzésen: “Amikor a Loch Ness-i szörny után koslattunk

  1. Akkor Loch Ness-nek ezek szerint nagyobb a füstje, mint a lángja… Megértem, hogy inkább Skye lett a szíved csücske. :)

Hozzászólás