A korlátokról — én és az utazás #2

katacita10 hozzászólás
fóbiák tengeribetegség

Az egyik barátnőmmel nemrég az utazási élményeinkről beszélgettünk. Meséltem Skóciáról, a nagy hegyekről, sziklákról, ahonnan lélegzetállító kilátások nyíltak a szigetre és a tengerre. Így került szóba a tériszony, amivel ő is küzd, és tudom, hogy még nagyon-nagyon sokan, ez pedig elég sok esetben korlátozó tud lenni egy utazás során. Kilátók, üvegpadlójú magaslatok, libegő, hegymászás, óratorony teteje, és minden hasonló kizárva — illetve persze fel is lehet venni a harcot a félelmünkkel, csak az nem annyira egyszerű. Engem két dolog korlátoz, ha utazásról van szó. Mindenképpen örülök, hogy egyik sem a tériszony illetve nem is a repüléstől való félelem, őszintén együttérzek azokkal, akik a rettegésüket így vagy úgy legyűrve mégis felmerészkednek a levegőbe.

Egy nap újra a Balaton-felvidéken

katacita2 hozzászólás
Balaton-felvidék

Sosem voltam szerelmes a Balatonba, sem a Balaton-felvidékbe, még csak a helyi borok sem hoznak lázba különösebben. Pedig van egy kis gyerekkori kötődésem, de annak idején annyira ambivalens volt a viszonyom ezzel a vidékkel, hogy azóta sem tudom, hányadán állok vele. Közben meg eltelt vagy húsz év, időről időre elvetődöm errefelé, és örülök magamnak, mert még emlékszem, melyik hegynek mi a neve, és annak, hogy láthatom azt a szép kovászosuborkalé-színű vizet.

Nem minden utazás tökéletes – én és az utazás #1

katacita6 hozzászólás

Ott vagy egy gyönyörű városban, az esti szellő kellemesen hűsíti a bőröd a melegben, kezedben egy pohár a helyi italkülönlegességből, szuper helyen laksz, mindenki kedves, te pedig azon gondolkozol, hogy mindennek ellenére mi bajod van? Agyadra ment a jólét? Túl kritikus vagy? De most mégis mitől, hiszen minden stimmel! Nem arról van szó, hogy rosszul érzed magad, egyszerűen elmegy melletted a hely hangulata. Velem valami ilyesmi történt a legutóbbi utazásom során.