Kedvencek júliusban

juliusi kedvencek

Júliusban egyáltalán nem voltam sehol. Még egy napra sem ugrottunk el kirándulni, balatonozni, fesztiválozni, semmi, és bevallom, egyáltalán nem is hiányzott. Nyertem egy klasszikus, régi-féle nyári szünetet, és ezt élveztem itthon, Győrben, tipikus nyári kellékek társaságában.

Szeretnék utazni, de most épp csak EGY országba

Gallipoli Pugliai városok

Amikor nem utazom, akkor általában azon gondolkozom, hogy hova utazzak legközelebb. Nézegetem a légitársaságok útvonalait, megörülök egy-egy új úticélnak, jaj de jó, már megy fapados Jordániába, és nyáron el kéne menni egy pár napos citybreakre Gdanskba, mert biztos isteni a kaja, van sok dűne, és nyilván fillérekből ki lehetne hozni. Van, hogy el is kezdek tervezgetni, nézem a street view-t, Instagramot, Airbnb-t, egészen belelkesedem, de a végén mégis ott lyukadok ki, hogy minden utazás, ami nem egy bizonyos országba történik, hiábavaló és elvesztegetett.

A korlátokról — én és az utazás #2

fóbiák tengeribetegség

Az egyik barátnőmmel nemrég az utazási élményeinkről beszélgettünk. Meséltem Skóciáról, a nagy hegyekről, sziklákról, ahonnan lélegzetállító kilátások nyíltak a szigetre és a tengerre. Így került szóba a tériszony, amivel ő is küzd, és tudom, hogy még nagyon-nagyon sokan, ez pedig elég sok esetben korlátozó tud lenni egy utazás során. Kilátók, üvegpadlójú magaslatok, libegő, hegymászás, óratorony teteje, és minden hasonló kizárva — illetve persze fel is lehet venni a harcot a félelmünkkel, csak az nem annyira egyszerű. Engem két dolog korlátoz, ha utazásról van szó. Mindenképpen örülök, hogy egyik sem a tériszony illetve nem is a repüléstől való félelem, őszintén együttérzek azokkal, akik a rettegésüket így vagy úgy legyűrve mégis felmerészkednek a levegőbe.