Matera, az új kedvenc olasz városom

Matera Olaszország

Végre leparkoltunk Matera egy szűk utcájában, és elindultunk megkeresni a B&B-t. Továbbsétáltunk a Via Casalnuovon, majd a jelzések után haladva fel egy keskeny lépcsőn, át néhány, összevissza egymásra épült ház között. Pár pillanattal később beléptünk az udvarba, ahol gránátalmafák, macskák, és ki tudja hová tartó lépcsők fogadtak. Követtük a házigazdát le a lépcsőkön, majd megérkeztünk a saját kis balkonunkra, és ott volt. Egész Matera. A szurdok, a város, szemben a hegy, a patak, minden egyszer csak ott termett előttünk a délutáni napsütésben.

Velence másképp – Az én 10 kedvenc helyem

Velence másképp

A kapcsolatom Velencével folyamatosan változik, mindig találok benne valami újabb szerethetőt. Mindig van aktuális kedvenc negyedem (hatodom egészen pontosan), kedvenc tereim, utcácskáim, hidaim. Néha azon kapom magam, hogy velencei instagrammerek képei alá kommentelem, hogy “Ó, ez a kedvenc helyem Velencében!”, majd rájövök, hogy ez már a hatodik különböző tér az elmúlt hónapban, amiről ezt állítom. Így hát nem volt túl egyszerű összeállítani, vagyis inkább leszűkíteni ezt a listát, de ha túl sok jön hozzá, akkor legfeljebb majd írok még egyet.

A 8 kedvenc velencei Instagrammerem

velence instagram profilok

Aránylag kevés szót áldoztam eddig ezen a blogon arra, hogy kimutassam a kedvenc városom, Velence iránti szerelmemet. Pedig iszonyú sokat jelent nekem, talán abnormálisan sokat. Eddig kilencszer jártam ott, és remélem, hogy idén belefér majd egy tizedik is, a látogatások között meg állandó része a gondolataimnak ez a város. A legutóbbi két jelenésemről a régi blogon írtam útinaplókat, és nagyon szeretném felfrissíteni a kapcsolatunkat, hogy itt is felmutathassak némi friss velencés kontentet. Amíg kitalálom, hogy mi legyen, megmutatom, hogy ki az a 8 velencei instagrammer, akinek a legjobban szeretem a képeit nézegetni – mert természetesen az insta feedem fele olasz városok képeiből, annak a fele meg velencés tartalomból áll.

Nápolyi hangulatok

Nápolyi utca

Nápoly szép lassan csapódik le bennem. Volt időm felkészülni arra indulás előtt, hogy ez nem az az Olaszország lesz, amit én szeretek, sőt, még arra is, hogy pillanatok alatt ki fog feszíteni. Ehhez képest kaptam egy szerethető, teljesen normális nagyvárost, ahol a prekoncepcióimmal ellentétben nem állt meg az idő, nem ér bokáig a szemét és nem akarnak mindenáron kirabolni. Jöjjön mindenféle random emlék, ami az előző nápolyos posztból kimaradt.