Salzkammergut útinapló III. – Bad Ischl és Hallstatt

bad ischl és hallstatt

Az utolsó nap reggelén szomorúan állapítottam meg, hogy 1. szünet nélkül esik az eső, 2. ez az utolsó nap. Még nem voltunk biztosak az aznapi programban, de azért abban elég sokan egyetértettünk, hogy Hallstattot jó lenne nem kihagyni. Végül megállapodtunk abban, hogy elindulunk Hallstatt felé, útközben pedig beugrunk Bad Ischl-be, ami szintén egy cuki kisváros, kivételesen nem tóval, hanem folyóval. Meg egy jóféle cukrászdával.

Salzkammergut útinapló II. – Salzburg, Hallein, Liechtenstein-szurdok

Salzkammergut útinapló 2. rész

Ott hagytam abba, hogy kitaláltuk, elmegyünk Salzburgba. Ennek a tervnek én voltam az egyik szószólója, mert hogy menjünk el, ha már egyszer úgyis ott vagyunk, meg tudjátok, a Mozartgolyó, és nyilván nem véletlenül szeretik az emberek ezt a várost. Az útinapló második felének kevesebb része szól majd erről a városnézésről, és több a természeti szépségekről meg egy cuki városkáról, aminek még életemben nem hallottam a nevét.

Salzkammergut útinapló I. – St. Wolfgang, Wolfgangsee

Wolfgangsee útinapló

Én vagyok az a lány, aki a nyári hőségben nem forró homokról és türkizkék tengerről ábrándozik (na jó, néha azért mégis), hanem inkább hűvös vizű tavakról, felhőkről meg hegyekről. A kánikulában császkálás illetve fetrengés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, még szerencse, hogy pár éve rájöttünk, hogy nekünk sokkal jobb, ha inkább ősszel meg tavasszal vakációzunk. Most viszont a barátnőkkel kezdtük el szervezni a mininyaralást, és mivel egy komplett Mission: Impossible részt lehetne forgatni a folyamatról, azaz hogy találjunk egy mindenkinek megfelelő helyszínt plusz időpontot, ezért igyekeztem nem én lenni a szűk keresztmetszet. Sok vacillálás után Salzkammergut mellett döntöttünk, aminek én nagyon örültem, mert egy ideje rá voltam pörögve Hallstattra meg az egész környező tóvidékre.

Hello!

rólam

Kell egy utazós blog!” firkáltam be a naptáramba május másodikán, egy hétfői napon. Arra pont nem emlékszem, hogy ezt miért és hogyan fogalmaztam meg magamban, csak arra, hogy a kivitelezésre rohadtul semmi időm nem volt, és ott tipródtam, hogy mikor fogom én ezt a blogot felhúzni.
Aztán hetekkel később egy szerdán úgy döntöttem, hogy nem érdekel semmi kötelesség, félreteszem a lelkiismeret-furdalást, én hazaviszem a laptopot és nekiállok. Az elmúlt hetekben kábé tizennyolc estén jegyeztem meg, hogy “na, most már csak 1-2 apróság, és kész!”, úgyhogy el sem hiszem, hogy végre elkészült a Travel Journal!