Néhány éve olvasgattam a (sokadik) velencei utazásom előtt az Index fórum Velence topicját. Mivel kaptam pár hasznos infót, később én is megosztottam a posztjaimat (még egy másik blogról), hátha valaki szívesen informálódna, képeket nézegetne. Azonnal nekem estek. Hogy mi az, hogy nincs kép a Szent Márk térről, meg a főbb látványosságokról, hogy képzelem, hogy egy blogposztban nem a fő attrakciókról írok, nem véletlenül azok a legnépszerűbbek, stb. Egy parttalan vita indult köztünk, mert míg én próbáltam értelmesen megmagyarázni, hogy nyolcadszor voltam Velencében, és pont nem a Szent Márk tér érdekelt, illetve, hogy fogadjuk már el, hogy nem mindenki ugyanazokra a helyekre kíváncsi, addig ők csak sértegettek, gyakorlatilag elkergettek onnan (vissza lehet nézni, 2015 októbere körül lehetett). Azóta feléjük se néztem, de akkor hihetetlenül ledöbbentett, hogy az általam nyitottnak feltételezett, utazó emberek hogy lehetnek ennyire beszűkültek. Azóta is olyan sokszor találkozom ezzel a jelenséggel, hogy önkéntelenül is nekiálltam azon gondolkozni, hogy mi húzódhat a sok indulatnak és okoskodásnak a hátterében.
Az utazós Facebook csoportokban nap mint nap látom, hogy emberek milyen indulatokkal esnek egymásnak teljesen ártatlan kérdésekben, mennyire képtelenek a szubjektív véleménynyilvánításra, ha utazásról van szó. Összehasonlításképpen: tagja vagyok egy magyar vegán csoportnak is, ott legfeljebb szándékos provokációval találkozom, de ilyen buta megnyilvánulásokkal csak elhanyagolható mértékben. Valamiért az utazás egy extra kényes téma, de mi lehet ennek az oka?
Véleménynyilvánítási skill teljes hiánya
“Nápoly borzasztó!!!“, olvasom hétről hétre az utazós csoportokban. Csak sokan azt nem teszik hozzá, hogy miért gondolják így, illetve az emberek imádnak általánosítani. “Engem kiraboltak, tehát veszélyes.” Ok, engem meg egyszer leköpött egy hajléktalan a Gödörnél, akkor gondolom Budapestre se menjek többet. Egyrészt, az emberek nagy része számára csak a saját igazsága az igazság, illetve fel sem merül benne, hogy nem mindig egyféle igazság létezik, ennek megfelelően tényként közöl érzéseket, miközben valódi információ nem jelenik meg a megnyilvánulásában. Másrészt, sokan nem ismerik azokat a kifejezéseket, hogy szerintem meg hogy amikor én ott voltam vagy hogy az én tapasztalatom az volt, hogy… Ismerős?
Az utazás sokba kerül
Ha sok pénzt adunk ki valamiért, akkor többnyire ragaszkodni fogunk ahhoz az állásponthoz, hogy jól költöttük el a pénzünket, még ha nem is volt 100%-ban tökéletes a szolgáltatás (kivéve, ha valami extra ráfizetés vagy különösen rossz élmény történt velünk, mert azt szeretjük lehúzni, lásd fent). Tehát, biztosan állítjuk, hogy a legjobb szállás Tenerifén az, ahol mi laktunk (igaz, hogy az ablak egy tűzfalra nézett, de amúgy oké volt, azt leszámítva, hogy nyikorgott az ágy, ezt már persze nem írjuk le). És természetesen a Madame Tussaud’s KIHAGYHATATLAN, hiszen mi is kifizettük érte a 29 fontot, és végül is nem volt annyira rossz. Tök jó lenne, ha egyes emberek nem azért ajánlgatnának bizonyos programokat és helyszíneket, hogy önmagukat meggyőzzék, hanem mert tényleg szeretnének segíteni. És sokszor az a legnagyobb segítség, ha nem szólalunk meg.
Utazom, tehát felsőbbrendű vagyok
Sokan úgy érzik, hogy mivel ők már jártak egy bizonyos helyen, ahol a másik nem, tájékozottabbak, okosabbak, és ebből kifolyólag többet is érnek. Attól, hogy te fejből vágod a wizzair poggyászméreteit, mert olyan sokszor repültél, vagy tudod, mi a menü az Emirates katari járatán, semmivel nem leszel több másoknál, főleg, ha mindezt kioktató stílusban kommunikálod a másik ember felé. Tény, hogy rohadt idegesítő, amikor valaki egy 693-szor megválaszolt kérdést tesz fel a csoportban, vagy olyan infóra kérdez rá, amit a Google 0,32 másodperc alatt megtalál, de értelmes kérdésre illik értelmes választ adni. Az illető nyilván azért kérdez rá egy adott dologra, mert nincs vele tapasztalata, és a lekezelő stílussal valószínűleg nem fog tudni sokat kezdeni. Csupán azért, mert ő még nem járt Taipeiben vagy még sosem ült repülőn, semmivel nem kevesebb annál, aki már igen.
Sajnos nem értem, tolmácsot kérek
Kérdés: Helló, valaki meg tudná mondani, hogy márciusban lehet-e már fürödni a tengerben Montenegróban?
Válasz: Mi szeptemberben voltunk, akkor nagyon kellemes volt a víz!!
Nyilván muszáj mindenkinek elmondani, hogy te voltál Montenegróban, de azért mielőtt hozzászóltál a kérdéshez, elgondolkozhattál volna azon, hogy mennyire építő a válaszod. Az emberek imádják hallatni a hangjukat, szeretik fontosnak érezni magukat, és ugye látjuk, hogy itt már rég nem a segítő szándékról van szó.
És van a nagy többség
A végére árnyalnám a kérdéskört, hiszen nem csak vagdalkozó, “te mekkora csicska vagy!!” hozzászólásokból állnak ezek a csoportok, rendkívül sok a segítőkész ember, aki igyekszik érdemi választ adni a kérdésekre, türelmesen beszél másokhoz, és nem azért, mert leereszkedő, hanem mert szívesen megosztja a releváns információit egy adott helyről. Meg mert tudja, hogy a legutóbbi utazása előtt neki is segített valaki. Szóval innen is köszi mindenkinek, aki jó fej, nyitott utazó, elfogadja, hogy nem mindenkinek egyformák az igényei, és hogy a személyes tapasztalat bár fontos, mégsem lehet az alapján általánosítani.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Travel Journalt a Facebookon, ahol mindig értesülhetsz az újabb posztokról; további képekért pedig látogass el az Instagramomra!
‘(…) hihetetlenül ledöbbentett, hogy az általam nyitottnak feltételezett, utazó emberek hogy lehetnek ennyire beszűkültek.’ Dettó ugyanez.. Én ugyan nem utazós csoportokban vagyok aktív, hanem vegán (haha, nagyon bírtam a megjegyzésed :D, mondjuk azért tudnak nagyon primitív emberek lenni ott is, mostanában folyton azt ismételgetem magamban ilyenkor, hogy ‘nem az én cirkuszom, nem az én majmaim’ és igyekszem végigolvasás nélkül továbbgörgetni), minimalista, caminós csoportokban, és én is azt feltételezném, hogy azért akik ilyesmi iránt érdeklődnek, azért picit fejlettebbek szellemileg és érzelmileg… aztán sokszor kiderül, hogy nem és ez olyan lehangoló. Ugyanezeket tapasztalom, amiket leírtál te is. Hasznos tanács elvétve akad, véleménye azonban van mindenkinek. A jó oldala az éremnek, hogy lassacskán annyira elegem van belőle, hogy kikapcsolódás helyett folyton csak felhúzom magam az emberi butaságon, hogy már nagyon érik egy jó kis internet detox, azt hiszem, jót fog tenni. :) Az írásért pedig pacsi, bármennyire is idegesítő ezeket megtapasztalni a valóságban, így egy csokorba szedve nagyon szórakoztató volt olvasni!
Szerintem ( :) ) mindenhol ez megy az internet berkeiben, nem kivételek ez alól a szélesebb látókörű utazók sem :/ Nagyon jól összefoglaltad az online világunk tipikus jellemzőit. Igen, szeretünk okoskodni és dicsekedni, én igyekszem ezeket meglátni magamban, (mert én sem vagyok kivétel) és kontrollálni ezt mostanában. A “Nápoly borzasztó” jelenség egyébként különösen fáj, de arra jutottam, hogy a saját belsőnk tükröződik ezekben a dolgokban. Én is láttam Nápoly piszkos és lepukkant oldalát (rablást szerencsére nem tapasztaltam), de nem zavart, mert olyan életszagot éreztem ott, amit még szinte sehol máshol.
Tudom amúgy, hogy mindenhol mindenki véleményt nyilvánít, témától függetlenül, nekem eddig a vegán csoportok egészen barátinak tűnnek, bár csak pár hete vagyok tagja kettőnek. :)
Épp ezért különösen jó látni, amikor valaki tényleg érdemi segítséget nyújt a másiknak, meg persze én is hatszor átgondolom, hogy odakommenteljek-e valahova, vagy csak a feltűnési viszketegségem miatt akar kibújni belőlem a véleményem. :D mindenhol vannak nagyokosok, na. :D
Néha belőlem is elő akar törni valami full irreleváns információ, aztán próbálom visszanyelni. :D
Emlékszem, hogy te is nagyon szeretted Nápolyt, én amíg nem érkeztem meg, nem hittem el, hogy velem is így lesz, de nagyon örülök, hogy olyan ember vagyok, aki az életnek ezt a koncentrációját be tudja fogadni. Valóban tükör ez, és nem feltétlenül baj, ha valakinek ez nem tetszik, csak továbbra is azt mondom, hogy véleményt kell tudni fogalmazni. :)
De jó ez a cikk! Jól összefoglalja az emberi korlátoltságot, meg, hogy valójában a korlátokat az emberek maguknak állítják fel.
Majd én megmondom neked, hogy kell… és a folytatásba techikaliag bármi behelyettesíthető. Utazni, házasodni, gyereket nevelni, élni, stb.
Az utazással kapcsolatban azt gondolom, hogy Magyarországon aki tehetősebb az a státusszimbólum miatt utazik és nem az igazi kíváncsiságból, egy másik rétegnek meg keményen kell spórolni, hogy eljuthasson valahová és emiatt nehéz a kötelező dolgokról lemondani, pl Madame Tussaud, mert hát az ugye sok listán fent van és mert a Józsiék is ott voltak tavaly. Az elején mi is úgy utaztunk, hogy ami kötelező azt meg kell nézni és minél több dolgot besűríteni egy napba, de azóta a lassabb utazás hívei vagyunk mi is.
Nemrégiben bedobtam egy beszélgetésben, hogy Izlandra akarunk menni nászútra és hatalmas hőbörgés keletkezett, hogy “de ott hideg van” “az nem nászút helyszín” ” oda nem szoktak menni nászútra”
Miért is ne lehetne? Tény, hogy szokatlan és hogy általában meleg vagy egozikus helyekre mennek az emberek nászútra,( szerintem sokan nem tudnak jobbat) de ilyenkor nem ezt mondják az emberek, hanem átlépnek kinyilatkoztató üzemmódba és közlik, hogy “de az nem nászút helyszín” ahelyett, hogy elkezdenénk beszélgetni arról, hogy miért is ezt választjuk.
Frusztráló ez azért 2018-ban, pláne amikor valaki sok energiát rak abba, hogy megtalálja a saját hangját a nagy zajban és a többiek értetlenül néznek rá kívülről, mint egy UFÓra. Én ilyenkor mindig csalódok egy kicsit az emberekben, de aztán ha az ember rokon lelkekre talál annál nagyobb az öröm :D
Izland mennyire jó ötlet! :) Nem értem, miért kéne egy egyiptomi resortban vagy Balin egy függőágyban nászutaznotok, ha nem ahhoz van kedvetek.
Az meg nagyon felszabadító érzés tud lenni, amikor elengeded, hogy mit KELLene megnézni, nekem is volt régen olyan, hogy hú az otthoniak mit fognak szólni, hogy mekkora hülye vagyok, mert ide vagy oda nem mentem fel/be/le/stb. Engem ez sokáig nagyon frusztrált, mert nem feltétlenül azt akartam csinálni egy nyaralás alatt, amit a nagy többség között. De hát a mai napig beszólogatnék az emberek, csak már lesz.rom :D