Ez volt 2018

2018 utazas

A top utazós élményeimet már összeszedtem, de csak távirati stílusban, és képtelen vagyok kihagyni azt a ziccert, hogy még egy összefoglalót írjak erről az évről (meg aztán egy könyvajánlósat is, aztán egy tervezőset 2019-re). Mert hát idén volt egy kisebb fordulat az életemben, ami megoldást kínál például egy olyan problémára, amit a tavalyi évzárós posztban fejtegettem. Meg beigazolódott, hogy miért jó visszatérni egy olyan helyre, ahol már jártam korábban.

Mit terveztem egy évvel ezelőtt?

Első körben a tavaly év végi (nem)tervezős posztra reflektálnék, amit most újraolvastam, és tök jó látni, hogy bejöttek a tippjeim, vagy úgy is mondhatnánk, hogy valóra váltak a vágyaim, mondjuk nem az összes, de ennek is megvan (meg lehet) az oka.
Szóval írtam Nápolyt, akkor mondjuk már körvonalazódott a márciusi utunk, és össze is jött; írtam Skóciát, és egy irtó klassz road tripet csináltunk ott, Skye-ból sosem elég; még Bolognát is érintettem ebben a bejegyzésben, és láss csodát: eljutottam Bolognába is (csak ide voltam lusta írni róla eddig).

Fairy Pools Isle of Skye

Írtam arról is, hogy jó lenne komfortzónát tágítani, valami kevésbé megszokott célponttal, ott van például Isztambul, amit totál elfelejtettem az utóbbi időszakban, és most esett le nemrég, hogy mekkora vágyam volt oda eljutni régesrég, aztán kicsit kikerült a képből. Most újra rápörögtem, ahogy más, Európa és Ázsia határán fekvő országokra is (erről bővebben majd a tervezős posztban, mert van ám már fix célpont 2019-re!).

Na mindegy, a lényeg úgyis az, hogy semmi komfortzóna-tágítás nem volt itt, utazás terén legalábbis. Az életke pörgetett nekem annyi izgalmat, hogy amellett már nem volt kedvem máshoz, mint a jól ismert és szeretett dolgokhoz fordulni. Tudom, mások ilyenkor szokták emelni a tétet, de én egyszerre lubickoltam és fuldokoltam kissé a változásban, úgyhogy a határfeszegetést 2019-re halasztom.

Revizit

5-ször utaztam 2018-ban, ebből 4-szer olyan helyre, ahol már korábban is jártam. Kedvenc utazást amúgy nem fogok tudni választani, de ha muszáj lenne, ezek valamelyikéből kerülne ki a győztes. Nápoly másodszor is odaba…vágott, Pugliával örök szerelembe estem, Skócia, főleg Skye szigete meg szintén egy vérbeli happy place nekem. És mindegyik helyre vissza akarok még térni, például imádnék még egy pugliai vakációt júniusban, mert egyszerűen tökéletes volt! Ezt már többé-kevésbé be is terveztem magamnak.

Nápoly amúgy jelenleg hivatalosan is a kedvenc olasz városommá nőtte ki magát, igazi szerelem ez már, bármikor visszamennék megint egy hízókúrára.

Puglia látnivalók Polignano a mare strand

Azért meglátogattam egy csomó új várost is, miközben elmélyültem a régiekben: Positanót, Sorrentót, Pugliában Locorotondót, Nardót, Ceglia Messapicát, Barit, Santa Maria al Bagnót (plusz voltak új tengerpartok, élmények); Skóciában meg Edinburgh-t, Plocktont, Fort Williamet, Arrochart, meg rengeteg pici helyet, ahova sodort minket a road trip.

Ja és nehogy kimaradjon, hogy Dél-Angliában is jártunk ismét, egy hétvégére még Brightonba is benéztünk, ami a legjobb formájában fogadott minket.

Travel-life balance

Arra már korábban rájöttem, hogy nem valószínű, hogy az a fajta ember leszek, aki állandóan úton van, de idén az is tudatosult bennem, hogy nem is vágyom erre egyáltalán. Ez az évi 5 út egy tökéletes mennyiség nekem, én amúgy is imádok sokat tervezgetni, ami már maga az utazási folyamat része a számomra, így minden utazás mintha meghosszabbodna a tervezési szakasszal. Plusz nekem ahhoz is kell idő, hogy lecsapódjanak az élmények bennem, de erről szerintem már írtam máskor. A lényeg, hogy nekem nem menne, hogy minden hétvégén utazzak, mert hamar eljutnék arra a szintre, hogy nem feltölt, hanem lemerít az úton levés.

travel life balance

Azt írtam a tavalyi évzáróban, hogy: “Van még egy probléma, amit meg kell oldanom: hogy az utazást ne árnyékolja be annak a gondolata, hogy egyszer majd haza kell menni. Minél többet megyek másfelé (főleg Olaszországba), annál jobban gyötör az az érzés, hogy mennyire viszolygok néha Magyarországtól.

Hát, Magyarországtól még mindig viszolygok, sőt, egyre jobban, hála annak a közhangulatnak, ami itthon uralkodik, szerintem nem kell fejtegetnem, mire gondolok. Viszont hosszú ideje most érzem úgy először, hogy nem akarok mindenképpen elmenni innen. Hogy eddig miért nem mentem, az tök egyszerű, az egyikünk akar, a másikunk nem, és akkor erre az a megoldás, hogy maradunk. De aközben, hogy az ország darabjaira hullik és egyre kisebb az a buborék, amiben idegbaj és korlátozások nélkül létezhetek, szeretem a mostani életünket.
Az élet idén azt dobta, hogy teljesen megváltozott az életstílusunk: vállalkozók lettünk mindketten, itthonról dolgozunk, saját tempóban, saját ritmus szerint, és bár bőven van még mit tanulnom erről az életformáról, imádom, mert rengeteg szabadságot ad. Szóval most szeretek itthon is lenni, meg úton is lenni, és hacsak nem Dél-Olaszországról van szó, akkor nem is sírok különösebben, amikor haza kell jönni valahonnan.

(Nagyjából) utazós achievementek 2018-ban:

Még jobban tudok olaszul, mint tavaly! Nyilván nem olyan magabiztosan, mint angolul, de ezt a nyelvet sokkal jobban szeretem, és érzem is magamban a motivációt a fejlődésre. Meg nem esik nehezemre megszólalni, és már bőven túl vagyok a “szeretnék egy aperol spritzet”-témakörön.

Szerepelt egy írásom az egyetlen magyar Puglia útikönyvben, a gasztro szekciót szerkesztettem és írtam át, meg néhány fotóm is megjelent a könyvben.

Rekordmennyiségű embert tiltottam le az instán, aki valamilyen MLM-rendszerbe akart beszervezni, miután végigkérdezgették, hogy hogy tudok ennyit utazni.

Létrehoztam az UtazóNapló Facebook csoportot, amit aztán jól el is hanyagoltam, de tervezem újraéleszteni, hogy ne bánjátok meg, hogy beléptetek.

Puglia útikönyv

Az idei utazásaimról kanyarított posztok pedig:

Egy nap Nápolyban egyedül
Miért Brighton a kedvenc angol városom?
Miért érdemes Pugliába utazni? – Látnivalók, strandok, tudnivalók
Egy hét a Skót Felföldön – útiterv és látnivalók

Jó olvasgatást, és köszönöm, hogy itt voltatok idén is, meg olvastatok, kérdeztetek!

A 2019-es tervekről is írok nemsokára, addig írjátok meg, ha van kedvetek, hogy ti hova utaztok legközelebb!

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Travel Journalt a Facebookon, ahol mindig értesülhetsz az újabb posztokról; további képekért pedig látogass el az Instagramomra!

4 hozzászólás a következő bejegyzésen: “Ez volt 2018

  1. Olyan szép helyeken jártál! A blogod és a képeid folyamatosan inspirálnak, hogy tervezgessek kicsit bátrabban én is. Jövőre ezért szeretném Prágát összehozni, ami évek óta vágyálmom :)
    A legújabb utadra meg még nem is reagáltam – nagyon jófej volt a Jézuska és nagyon izgalmas út lesz! :)

  2. Szerintem ez az életstílus tök jó így, az 5 utazás nem tűnik soknak, nem is értem, hogy aki 2 hetente vagy hetente megy valahová az hogy dolgozza fel ezeket? Mikor pakol ki? Mikor pakol be? Nem értem, nem szeretném így csinálni, mert szeretek rákészülni, kicsit megtervezni, meg hagyni spontán részeket is az utazásba, de úgy nem menne, ha rögtön egy hazaérkezés után másnap már megint indulnék máshová. Amúgy a vállalkozó létben ez tényleg jó hogy bátrabban el lehet menni, mert nincs szabadság, és te vagy a magad főnöke, csak max legyen meg arra hétre a megcsinálandó dolog. Jövőre szeretnék én is legalább 2-3 utazást beiktatni, remélem sikerül Nekem is csodás évet kívánok, és még több fantasztikus úticélt!

  3. Dóri, remélem, most már tényleg összehozzátok Prágát, kocsival sem olyan vészes táv, egy hosszú hétvége tuti szuper lenne ott! :)

  4. Anett: meg azért az utazásokat nekem mindig ki kell pihenni, fizikailag is, főleg ha hülye időpontokban indul/jön a gép, stb. Valószínű megőrülnék, ha 2 hetente mennék, de nyilván van, akinek ez az élete, és gondolom ebbe bele lehet pörögni, ráfüggni.
    Köszönöm és menjetek ti is sok szép helyre! :)

Hozzászólás