Ez volt 2017

travel journal

Tavaly ilyenkor összeszedtem az évem legjobb utazós pillanatait, idén viszont már lefedtem ezeket a beszámolóimban, és nem akarom állandóan ismételni magam. Valami visszatekintés viszont kell, úgyhogy nézzük, hogy így év végén hogyan látom az idei utazásaimat, miként formáltak ezek a jövés-menések.

Akkor melyik is volt a legjobb utam idén?

Nem tudom eldönteni. :D Mindenképpen valamelyik olasz utazás, és nyilván rá kéne vágnom, hogy naná, hogy Puglia! Egy tökéletes régió változatos helyekkel, szereztem egy új kedvenc várost is. Viszont akárhányszor bevillannak képek Nápolyról, valami olyan érzés fog el, ami ahhoz hasonlítható, mint amikor jó nagy késéssel jössz rá, hogy mennyire odavagy valakiért. Tudom, hogy akkor, ott nem szerettem bele a városba, de minél többször jut eszembe, annál inkább úgy érzem, hogy tökéletes volt az az utazás, minden hányingeres hajóútjával és életveszélyes közlekedési szituációjával együtt.

Nápoly, Castel Sant'Elmo

Én és az utazás 2.0

Volt egy pont az évben, amikor azt hittem, most már mindent tudok az utazáshoz fűződő viszonyomról, legalábbis a jelenlegiről. Megfogalmaztam magamban, hogy márpedig nem fogok olyan helyekre elutazni, amelyek nem érdekelnek száz százalékig, csakhogy ez inkább azt jelentette a fejemben, hogy nem megyek olyan helyre, ami kívül esik a komfortzónámon. Ami teljesen hülyeség, és éreztem egy ideje, hogy nem kéne elhatároznom, hogy akkor én csak Olaszországba megyek, meg majd Skóciába, mert ott már tudom, hogy jó − csupán azért, mert egyszer belebotlottam egy olyan célpontba, ami nem igazán talált be.

Nem lehetek az az ember, aki bezárkózik, ahelyett, hogy kifelé nyitna. Még nem tudom, hogy merrefelé indulok majd el, de nem akarok lemondani az ismeretlenről csak mert attól tartok, hogy csalódás ér. Utólag kicsit másképp látom a portói kaland egészét, azt, hogy milyen hatást gyakorolt rám a város, és hogy miért, de ebben a témában nem most fogok elmerülni.

porto látnivalók

Gondolkozom néha a bakancslista kérdésén is, hogy kell-e, ha igen, akkor milyen fajta, akarok-e pipálni, és ha nem, akkor hogyan állítsam össze a listát, hogy ne a pipálgatás legyen a cél, hanem hogy valóban átéljek dolgokat.

Van még egy probléma, amit meg kell oldanom: hogy az utazást ne árnyékolja be annak a gondolata, hogy egyszer majd haza kell menni. Minél többet megyek másfelé (főleg Olaszországba), annál jobban gyötör az az érzés, hogy mennyire viszolygok néha Magyarországtól. Közben a gyökereim itt vannak, Győrt például imádom, de nem véletlen, hogy belföldön nem szoktam utazgatni.

Olaszország level up

Két (jaj, nem is, három!) olyan olasz régióba jutottam el 2017-ben, ahol még nem jártam azelőtt. Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy Nápolyt szeretni fogom, viszont éreztem, hogy el kell utaznom oda, hogy megtudjam, hogyan is állunk egymással. Az eredmény az, hogy eltelt majdnem egy év, és epekedve várom, hogy visszatérhessek, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy úgy érzem, átmentem egy teszten azáltal, hogy sikerült a szívembe zárni ezt a várost, és hogy ennek köszönhetően sokkal közelebb kerültem Olaszországhoz.

Nápoly, kilátás a Vezúvra

Puglia meg hát egyszerűen tökéletes. Meg Matera is. Materába már most rettentően visszavágyom, és tudom, hogy hamarosan Puglia iránt is elkezdek sóvárogni, de még kell egy kis idő, amíg teljesen lecsapódik bennem.

Matera Murgia

Az Olaszországhoz közeledésben az is közrejátszott, hogy a kedvenc győri olasz kávézómban sikerült összeshazamoznom egy csodálatos számot. Korábban fel sem merült bennem, hogy olasz zenéket hallgassak, mindig Ramazotti, Tiziano Ferro és a letűnt korok táncdalénekesei jutottak eszembe. Aztán egy márciusi napon megkerestem Spotifyon A Dalt, Ami Mindent Megváltoztatott, és egy óriási világ tárult ki előttem. A Spoti szerint az idén legtöbbet hallgatott zenei műfajom az Italian Arena Pop és az Italian Hip Hop volt, a kedvenc előadóm meg az Ex-Otago, és bármennyire is mást állít, biztos vagyok benne, hogy a Gli Occhi Della Lunát hallgattam meg a legtöbbször. Egy nem annyira klassz időszakon segítettek át ezek a zenék, és hálás vagyok nekik ezért. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megmutassam nektek a kedvenc számaimat 2017-ben, amelyek az utazásaimat is végigkísérték:

Csináltam egy YouTube verziót is.

A végére hagytam az olasz nyelvet. Nagyon régóta tanulom, és ahhoz képest baromira felületesnek érzem a tudásomat még mindig, de idén eljutottam arra a szintre, hogy nem vagyok szívbajos, ha meg kell szólalni olaszul. Legalábbis Olaszországban. Itthon, a nyelvórán valahogy nem jön úgy, ahogy szeretném, pedig megfogtam az isten lábát a nyelvtanárunkkal, Csillával, sosem láttam még ennyire rendszerben az olasz nyelvet, és ezt neki köszönhetem. A lényeg, hogy kint már magabiztos vagyok, még ha amúgy tele is vagyok bizonytalansággal.

Polignano a Mare

Itt be is fejezem, tudom, még lógok egy Hallstattos winter wonderland élménybeszámolóval, ígérem, lassan azt is sorra kerítem. 2017-ről többet nem nagyon akarok mesélni, inkább várom az új évet! Hamarosan jövök a terveimmel, illetve egy könyves poszttal is készülök.

Ha addig nem találkoznánk, boldog, jó értelemben vett kalandos évet kívánok nektek, és ha gondoljátok, meséljétek el, hogy nektek melyik volt a legjobb utazásotok vagy utazáshoz köthető pillanatotok.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Travel Journalt a Facebookon, ahol mindig értesülhetsz az újabb posztokról; további képekért pedig látogass el az Instagramomra!

Hozzászólás