De hát ott már voltál, nem?!

utazás blog

2018-ban eddig csak olyan helyeken jártam, ahol már korábban is megfordultam, és a következő utazásunknak is egy ilyen hely a célpontja. Szóval bárki kérdezhetné, hogy ennek úgy mégis mi értelme van, hiszen annyi sok országot, várost nem láttam még, és miért nem akarom felfedezni inkább ezeket. Mert ha az élet rövid ahhoz, hogy egy könyvet kétszer elolvassunk (amúgy nem), akkor ahhoz végképp, hogy visszatérjünk a már korábban meglátogatott helyekre. Szerintem meg ahhoz rövid az élet, hogy ne azt csináljuk – legalább a szabadidőnkben – amihez kedvünk van. Egyik idei utazásomat sem bánom, mindegyik tartogatott rengeteg új élményt, látnivalót, ennivalót, illatot, ízt, színt, beszélgetést, és még felfedezetlen helyeket is.

Nem kompromisszum

Az idei nápolyi és pugliai utat a barátnőimmel ejtettük meg, és miközben ők még egyik helyen sem jártak korábban, én már ismertem valamennyire mindegyik célpontot. Mindkét esetben én javasoltam az úticélt, mert tudtam, hogy Nápoly és Puglia is szuperjó helyek, és mindegyik iránt éreztem valami vágyódást. Hogy miért, arra majd mindjárt kitérek. Ugyanolyan izgatottan vártam bármelyik idei utazásunkat, mint amikor először utazom egy ismeretlen városba, és óriási lelkesedéssel szervezem a következő kiruccanásunkat egy olyan helyre, ahol már szintén megfordultunk egyszer.

egy nap nápolyban egyedül

Persze arra mindig figyelek, hogy amellett, hogy meglátogatok kellemesen ismerős helyeket, megmaradjon a felfedezés izgalma is, új ételek, új városok, új városrészek, más programok formájában, kellenek az új ingerek ahhoz, hogy feltöltődjek.

Szerelem második látásra

Lehet, hogy ahogy idősebb leszek, egyre nehezebben adom meg magam, de azt vettem észre, hogy már több idő kell ahhoz, hogy igazán beépüljenek új élmények, és hogy feldolgozzam őket. Ez nem azt jelenti, hogy amikor először sétáltam például Nápoly utcáin, ne éreztem volna, hogy ez most így nagyon jó, de kellett néhány hét, mire igazán igazán megéltem akár ezt az utazást, akár bármelyik másikat az utóbbi 1-1,5 évben. Pugliát illetően még lassabb volt ez a folyamat, de mire eljött az újabb látogatás időpontja, úgy vártam, hogy újra lássam, mintha csak először készültem volna oda. Most például hatalmas kínlódásban vagyok, hogy nemet mondjak egy újabb pugliai útra idén ősszel, mert egyrészt tudom, hogy ez már messze nem lenne észszerű döntés (anyagilag főleg), másrészt meg bármikor visszamennék, tök jó lenne egy picit hűvösebb időben is látni, amikor már nulla turista van… de nem, nem szabad.

Olyan is van, hogy egy új élethelyzetben teljesen más élményt nyújt egy város, és azért vágyakozom egy újabb látogatás után, mert érzem, hogy épp jót tenne nekem az adott hely, vagy hogy jobban/másképp tudnám értékelni, mint előző alkalommal. Esetleg azóta bekerült valami új aspektus az életembe, és kíváncsi vagyok, hogy az “új Kata” mit szólna ahhoz a városhoz, szeretném megmutatni neki.

És előfordult már az is, hogy kíváncsi voltam egy helyre egy másik évszakban, ezért akartam visszamenni, például így voltam Hallstattal, ahol egyszer már körbenéztünk nyáron, de tudtam, hogy egyszer vissza kell mennem hidegebb időszakban, és nem is mehettünk volna jobbkor, mint amikor mindent hó borított.

Hallstatt télen Ausztria

Néha az ember valami ismerős élményre vágyik, amúgy meg néhány nap vagy egy hét alatt nem lehet felfedezni mindent, akkor sem, ha egyetlen városban maradunk. Ha egy környék nagyon megtetszik, akkor meg akarom ismerni jobban, és ehhez általában az kell, hogy újra megnézhessem (#traveldeeper). Úgy érzem, hogy a felfedező énem erre az évre egy kicsit parkolópályára állt, és előtérbe került az elmélyedős énem, amelyik szeretne többet megtudni egy adott helyről, megnézni különböző évszakokban, élvezni a városok által nyújtott kellemes élményeket. De aztán úgyis megunom ezt is majd egy idő után.

És különben Rust Cohle is megmondta azt, hogy “Time is a flat circle.” (Aki tudja, hogy ez honnan van, pacsi!) Mostanában döbbentem rá, hogy folyamatosan önmagam korábbi verzióihoz, főleg korábbi lelkesedéseim tárgyaihoz kanyarodom vissza, na persze nem teljes mértékben és nem feltétlenül annyira egyértelműen, de elég jellemző ez a minta, és ki tudja, lehet, hogy nem csak nálam.

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Travel Journalt a Facebookon, ahol mindig értesülhetsz az újabb posztokról; további képekért pedig látogass el az Instagramomra!

Hozzászólás