Az utazás utáni depresszió huszonegyedik századi first world problemnek tűnik, és talán az is, ettől függetlenül egy létező jelenség, és szeretnék itt a blogon is foglalkozni vele, mert engem is érint, és biztosan közületek is sokan szembesültetek vele párszor, miután hazajöttetek egy nyaralásból. Sokat gondolkoztam a problémán, és egy egész sor módszert sikerült kikísérleteznem ellene a saját bőrömön.
Szeretném hangsúlyozni, hogy tudom, hogy az, hogy az emberen elhatalmasodik a melankólia egy-egy kiruccanás után, az azt jelenti, hogy volt lehetősége utazni és feltehetőleg jól érezte magát, ami egy szuperjó dolog. Nem sajnáltatni akarom magam, sem más utazókat, kezeljük helyén a kérdéskört.
Sokszor érzem úgy, hogy nemcsak az okoz problémát, hogy a dolgos hétköznapokba visszarázódjak, hanem az is, hogy újra felvegyem a fonalat a társasági és az online életemben is. Nem mintha a barátaim nem lennének szuperjófej, nyitott, utazni szerető emberek, de nem mindig lehet visszaadni szavakkal az átélt élményeket, és nem is lehet elvárni, hogy más is ugyanannyira lelkesedjen a te utazásod iránt, mint te magad. (Ezért nem értem azokat, akik a barátaikat és rokonaikat maratoni nyaralásosfotó-nézegetésnek teszik ki.) Az utazás utáni depresszióból pedig csak te tudod kihúzni magad, mutatom, hogy én hogy csinálom!
Még itthon: zárd le a dolgaidat!
Én vagyok az a hülye, aki képes vakációzás közben is stresszelni magát a rá váró teendőkön, ráadásul olyanokon, amiken egy puszta hétköznapon nem aggodalmaskodnék. Már abba is nehéz belegondolni, hogy majd vissza kell térni az egyhangúbb életbe, úgyhogy jobb, ha nem hagyok semmi nehéz vagy kellemetlen feladatot a nyaralás utánra. Amit lehet, elintézek előtte, megszabadulok egy rakás nyűgtől meg gyomorgörcstől. Sokkal könnyebb úgy akár az első munkanap, akár az első hétvége otthon, hogy csak rutinfeladatokat kell megcsinálni.
Fogadd el, hogy pár napig nehezebb lesz
Teljesen normális az, hogy egy darabig levert vagy, hiányzik az az állapot, amikor önfeledten, a hétköznapokból kiszakadva szórakozol egy másik világban. Tapasztalataim szerint minél jobban sikerült a nyaralás, annál rosszabb lesz utána itthon lenni. De ez csak néhány napig tart! Tudatosítsd magadban, hogy nem kizárt, hogy lesz néhány mélypontod, de azt se felejtsd el, hogy nem tart örökké ez az állapot, lesznek új céljaid, vissza fogsz rázódni.
Első napok itthon – ne állj neki semmittenni!
Könnyű belekerülni egy demotiváló spirálba, ha egyből elhagyod magad, ahogy hazajöttél. Egy aktív nyaralást persze ki kell pihenni, úgyhogy egy szabadnap mindig jól jön a megérkezés után, de a tespedés ilyenkor egyáltalán nem tesz jót (nekem legalábbis). Többször is beleestem abba a hibába korábban, hogy elmerültem az önsajnálatban, és elkezdtem halogatni a feladatokat, mert hogy “majd, ha összeszedtem magam”, akkor nekiállok. Viszont úgy nem fogok tudni átlendülni ezen a “mit kezdjek magammal”-fázison, ha nem kezdek magammal semmit sem. A tevékenység felpörget, segít visszarázódni a hétköznapokba, sokkal jobban fogod magad érezni tőle. (Ez nyilván utazás meg utazás utáni depresszió nélkül is helytálló.)
Mit vársz a hazatérésben?
Olyan nincs, hogy nincs mit várni, biztosan van, aki/ami hiányzik. Nekem kapásból itt a macska, akit mindig hatalmas lelkiismeret-furdalás közepette hagyok itthon. Aztán imádom rendezgetni a nyaraláson készült képeket, meg a mindenféle apróságot (ha úgy tetszik, szuvenírt), amit hazahoztam magammal, legyen az néhány kagyló, képeslap, ital vagy turistatérkép. Egy utazástól mindig kapok olyan inspirációt, amit a hétköznapi életben tudok hasznosítani, nehéz lenne megfogalmazni, hogy mire gondolok pontosan, de a lényeg, hogy szeretem azt, amikor hazajövök és feldolgozom ezeket az érzéseket, ebben a pár napban minden a helyére kerül.
Tartsd meg a szokásokat!
A hazajövetel nem egy szakítás, nem az a cél, hogy a visszarázódás során magad mögött hagyd az összes emléket. Biztos volt közben olyan rituálé, amit itthon sosem csináltál azelőtt. Örök példám a ristretto vacsora után, de például minden angliai kiruccanás után napi több bögre tejes English Breakfast teát fogyasztok (aztán persze idővel kikopik az életemből). A legkönnyebb és legegyértelműbb, ha a gasztro vonalon indulsz el, de úgy is életben tarthatod a hangulatot, ha releváns filmeket nézel, könyveket olvasol, vagy egy kicsit elmélyedsz az adott idegen nyelvben.
A nyaraláskor nem a normális életet éled
Még ha magadnak is főzöl egy apartmanban vagy közben elintézel néhány muszáj-emailt, akkor is azt gondolom, hogy az utazással egy kicsit kiszakadunk a valóságból. Ezeket a napokat nem lehet összehasonlítani az itthoni hétköznapjainkkal, ezért ne ez alapján tedd egymás mellé a külföldöt meg Magyarországot. Én is nagyon szívesen pakolnék, és költöznék bármikor Olaszországba, de tudom, hogy ha minden nap dolgozni járnék és a hétköznapi teendőkkel lennék elfoglalva, ugyanazokkal a stresszesítő tényezőkkel néznék szembe, bármilyen szép is a környezet. Egyébként onnan tudom, hogy teljesen odavagyok egy helyért, hogy azonnal oda akarok költözni, de persze ezt nem, vagy nem mindig gondolom komolyan. :) A lényeg, hogy értsd meg, hogy amit egy utazás során tapasztalsz, az nem feltétlenül az az élet, amit a helyiek is élnek a mindennapjaik során.
Jegyezd meg, hogy az utazás a fontos – már ha tényleg ez az
Minden egyes utazás után egyre jobban tudatosodik bennem, hogy ez az első tétel a priolistámon. Mostanra rájöttem, hogy az utazásnál nincs fontosabb hobbim, így ezzel kelek-fekszem, ez alapján szervezem az időm, pénzem, egyéb erőforrásaim. Amikor még erősen élnek bennem a legutóbbi vakációm emlékei, könnyebb ezt tudatosítani magamban, így később jóval egyszerűbb lemondani egy tárgyról, ruháról, akármi más felesleges dologról az utazás javára.
Idővel el lehet kezdeni szervezgetni egy újabb utazást, én azért ebben a melankolikus időszakban még nem állok neki, nem is kívánom, és azt tudom tanácsolni, hogy a nagy szomorkodás közepette ne foglalj le hirtelen felindulásból repjegyeket, ráérsz akkor foglalkozni a szervezéssel, ha már visszarázódtál a megszokott életedbe.
Nektek milyen módszerek váltak be az utazás utáni depresszió ellen?
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd a Travel Journalt a Facebookon, ahol mindig értesülhetsz az újabb posztokról!
:D tetszett a sor, hogy abból tudod, hogy teljesen odavagy egy helyért, hogy rögtön odaköltöznél… na ezt jó volt olvasni, mert kb. ez velem is sokszor így van :P és mindig megvagyok szólva, hogy mert nekem itt sosem jó.
Az én rituálém általában az, amit írsz is, hogy minden elintézek az út előtt, kitakarítom a lakást és mindent szépen hagyok itthon, hogy amikor megérkezünk, akkor egy kellemes környezetbe lépjek vissza.
Illetve, ami nálam még szokott segíteni, hogy a gasztro mániám miatt egy kisebb élelmiszer ellátmánnyal érkezem haza és amit ott megszerettem, ahhoz még tudok napokig nyúlni.
Összességében már elég jól meg tudok küzdeni a hiánnyal, kivéve két helyet, mert ott folyamatos a hiány :D . A legutóbbi Amerikát lassan egy év elteltével nem tudom feldolgozni :D, de ez az első alkalom után is így volt (sosem hittem volna, hogy ekkora szerelem lesz az a földrész).
Mostanában az utazós vlogok is szoktak még segíteni. Egyrészt ötletet adnak, plusz csak úgy jó elmerülni addig a tizenakárhány percig kicsit az érzésben.
Szerintem tök normális, hogy az ember néha elképzel magának más életeket. Miért ne lehetne álmodozni? :) Aztán lehet, hogy előbb utóbb valóra is válik valamelyik elképzelés, mondjuk azt nem árt szem előtt tartani, hogy mik lehetnek a költözés hátrányai, de amúgy bennem is folyton ott munkálkodik ez.
A takarítás nálam is alap, tényleg sokkal jobb úgy hazajönni, hogy nem kell nagyon túlzásba vinni a házimunkát, bőven elég a mosás ilyenkor. :D
Milyen utazós vlogot nézel?
(ne haragudj, hogy csak most válaszoltam, totál azt hittem, hogy már írtam)
Hűh, hát elsősorban az összes beauty vlogger/blogger utazós vlogjait nézem, akiket amúgy is követek :P (the anna edit, természetes Estee/Aslan, inthefrow, Allana, CarrieRad, stb ). Van a vagabrothers csatorna is, ami jópofa. Nagyon szerettem Alli videóit is, de ő már alig csinál youtube videókat sajnos :(.