Nem minden utazás tökéletes – én és az utazás #1

Ott vagy egy gyönyörű városban, az esti szellő kellemesen hűsíti a bőröd a melegben, kezedben egy pohár a helyi italkülönlegességből, szuper helyen laksz, mindenki kedves, te pedig azon gondolkozol, hogy mindennek ellenére mi bajod van? Agyadra ment a jólét? Túl kritikus vagy? De most mégis mitől, hiszen minden stimmel! Nem arról van szó, hogy rosszul érzed magad, egyszerűen elmegy melletted a hely hangulata. Velem valami ilyesmi történt a legutóbbi utazásom során.

Kíváncsi lennék arra, hogy nektek mennyire nyilvánvaló, ha egy úticél nem talál be különösebben, illetve mennyi időbe telik ezt felismerni. Az utazás, még ha ügyesek is vagyunk, aránylag drága dolog, nem olyan, mint egy könyv, hogy hupsz, nem tetszett, max eladom, félbehagyom, buktam háromezret. Én sokszor azt sem vagyok képes időben beismerni, hogy egy könyv nem tetszik, nem hogy azt, hogy egy csodálatos városban nem érzem a csít!

Engem egyébként könnyű boldoggá tenni: pillanatok alatt szerelembe esek az utazások alatt, nem túl gyakori, hogy ennyire nincs hatással rám egy hely. Portóban valami hiányzott, ezt már elmeséltem, hogy mi, azóta sem tudom normálisan megmagyarázni, egyre inkább gyanítom, hogy nem racionális okok húzódnak meg a háttérben. A miérteken inkább nem is agyalok tovább.

A tünetek

Tudom, milyen érzés, amikor bizsergő végtagokkal és enyhén libabőrös karral ülöm végig az utat a reptértől a szállásig, vagy amikor átkelek egy hídon egy szigetre vagy megpillantom a tengert, az első pálmafát, az első balra behajtós körforgalmat, gael nyelvű útjelző táblát, spalettás ablakot, legelésző birkát. Ezért már feltűnik a libabőr hiánya.

A legutóbbi utazásomon nagyjából a második napon rájöttem, hogy nem fogok beleszereti ebbe a városba, sőt, már igazából a reptérről befelé úgy éreztem, hogy nem úgy áramlik a vér az ereimben, mint az utazásaim jelentős részének első pillanataiban. Ilyenkor nem arról van szó, hogy rossz ott lenni, csak nincsenek “hűha-pillanatok”, megborzongások.

A másik: engem szinte mindig inspirál az utazás, sokszor teljesen hétköznapi értelemben. Látok dolgokat, embereket, házakat, életstílusokat, amitől kedvet kapok ahhoz, hogy otthon majd új dolgokat próbáljak ki, hazavigyek egy kicsit az ottani levegőből. Amikor Skóciában voltam, már előre tudtam, hogy otthon milyen könyveket akarok olvasni, amikor Olaszországban, akkor meg azt, hogy mostantól ristrettót akarok inni a vacsora után. Meg limoncellót. Portóban viszont semmi ilyesmit nem éreztem, nem lettek terveim, nem pörgött fel az agyam úgy, ahogy bármikor máskor. Nem akartam becsomagolni és hazavinni a portugál életérzést, a város hangulatát. És amikor hazajöttem, sokkal könnyebben folytattam a hétköznapi életemet, mint bármelyik kiruccanásom után, a post-travel depression is messze elkerült.

Mit lehet olyankor csinálni, ha felismered, hogy ez most nem szerelem?

Például meg lehet nézni, hogy mi az, amit ki lehet hozni ebből az utazásból. Nyilván nem kell mondanom, hogy felesleges ilyenkor befordulni meg bánkódni, hogy jaj, mit keresek én itt.

Amit szintén nem kell csinálni az az, hogy elkezdesz azon agyalni, hogy mit mondasz majd azoknak, akik megkérdezik, milyen volt az utad. Lehet, hogy nehéz beismerni, hogy kicsit mellényúltál, de ha nem akarod, nem kell az emberek orrára kötnöd. Jól érezted magad, kész. Próbáld meg kimaxolni az utazást mindenféle jóval!

Amikor van egy kis pihiidőd – szieszta idején vagy lefekvés előtt -, kutakodj a neten, ha ezt még otthon nem tetted meg. Lehet, hogy csak egy lazulós-sétálgatós városnézést terveztél, de mivel a helyszín nem fog meg úgy igazán, kereshetsz más programokat is magadnak. Egy-két triviális példa:

• Nézd meg, hova ruccanhatnál ki a környéken! Lehet, hogy van egy kis sziget valahol, esetleg egy kisebb város, egy tengerpart, egy kevésbé felkapott, de izgalmas városrész.
  A természet mindig jó ötlet, mert az univerzális.
• Kultúra jöhet? Én pl. nem vagyok egy nagy múzeumlátogató, ha utazom, de esőnapon nagyon jól tud jönni! Nem csak klasszikus múzeumokat lehet megnézegetni, biztos vannak kortárs galériák, tematikus kiállítások, és persze sose feledkezzünk meg a múzeumi ajándékboltokról! :)
• KAJA. Google Mapsen, Tripadvisoron keress jó kis éttermeket, kávézókat, reggelizőhelyeket, ahol lustán indíthatod a napot. Próbáld ki a helyi street foodot, távolodj el a turistacsalogató kerületektől.
• Ha szeretsz fényképezni, akkor ráfekhetsz jobban a témára. Szöszölhetsz többet a beállításokkal, kereshetsz jó kis fotótémákat, lehet, hogy ezen a szemüvegen keresztül közelebb kerül majd hozzád az adott hely.
• Indulj el a kedvenc napszakodban! Nálam ez a tuti befutó, késő délután élem meg a legjobb pillanatokat, úgyhogy ilyenkor biztosan nem sziesztázom. Az összes utazásomból ezekre az órákra emlékszem a leginkább.

Nekem ez a tapasztalat egyébként baromira hasznos volt. Arra serkentett, hogy elgondolkozzam azon, hogy hová szeretnék igazán utazni, és hogy hogyan használhatom ki a legjobban az utazással töltött időt. Eddig sem volt célom a városok, országok kipipálgatása, de most még tudatosabban keresem majd azokat a célpontokat, amelyektől már itthon libabőrös lesz a karom.