Pugliai városok – roadtrip a csizma sarkában – II. rész

Sziklás partok, szerpentin a magasban, közben ott kéklik alattunk a tenger, a távolban félelmetes esőfelhők lebegnek fenyegetőn, a Spotify random módban a kedvenc számaimat dobálja a közös playlistünkről… Később majd úgyis hozok mindenféle toplistát erről a dél-olasz útról, viszont azt most elmondanám, hogy az egyik legjobb élményem az volt, amikor Otrantóból levezettem Leucáig. A csizma sarkát vettük célba ezen a napon, a két említett városon kívül Gallipoliban és egy gyönyörű öbölnél álltunk meg körülnézni.

Pugliai városok – mini roadtrip Dél-Olaszországban I. rész

Torre dell'Orso

A történetet ott folytatnám, hogy elhagytuk Materát. Egy ötnapos dél-olasz utazás első napján rögtön Basilicatába mentünk megnézni ezt a csodás várost, de erről a kalandról már meséltem. A második napon dél felé vettük az irányt, a következő szállásunk Torre dell’Orsóban volt. Mivel meglehetősen sok városban szétnéztünk az út nap során, úgy döntöttem, hogy minden napnak külön bejegyzést szánok. RENGETEG képem van (pont ezen a napon alig fotóztam, úgyhogy most inkább írok), és nem akarom, hogy az ujjatok elfáradjon a sok görgetésben :) Az első napunk Matera után főként az utazásról szólt, épphogy csak érintettünk egy-két várost, rajtuk kívül mesélek az autóbérlés buktatóiról és az dél-olasz vezetési élményről is ebben a posztban.

Matera, az új kedvenc olasz városom

Matera Olaszország

Végre leparkoltunk Matera egy szűk utcájában, és elindultunk megkeresni a B&B-t. Továbbsétáltunk a Via Casalnuovon, majd a jelzések után haladva fel egy keskeny lépcsőn, át néhány, összevissza egymásra épült ház között. Pár pillanattal később beléptünk az udvarba, ahol gránátalmafák, macskák, és ki tudja hová tartó lépcsők fogadtak. Követtük a házigazdát le a lépcsőkön, majd megérkeztünk a saját kis balkonunkra, és ott volt. Egész Matera. A szurdok, a város, szemben a hegy, a patak, minden egyszer csak ott termett előttünk a délutáni napsütésben.

A korlátokról — én és az utazás #2

fóbiák tengeribetegség

Az egyik barátnőmmel nemrég az utazási élményeinkről beszélgettünk. Meséltem Skóciáról, a nagy hegyekről, sziklákról, ahonnan lélegzetállító kilátások nyíltak a szigetre és a tengerre. Így került szóba a tériszony, amivel ő is küzd, és tudom, hogy még nagyon-nagyon sokan, ez pedig elég sok esetben korlátozó tud lenni egy utazás során. Kilátók, üvegpadlójú magaslatok, libegő, hegymászás, óratorony teteje, és minden hasonló kizárva — illetve persze fel is lehet venni a harcot a félelmünkkel, csak az nem annyira egyszerű. Engem két dolog korlátoz, ha utazásról van szó. Mindenképpen örülök, hogy egyik sem a tériszony illetve nem is a repüléstől való félelem, őszintén együttérzek azokkal, akik a rettegésüket így vagy úgy legyűrve mégis felmerészkednek a levegőbe.